A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Onkológiai Osztálya 1998. áprilisában kezdte meg működését, Dr. Kammerer Kinga osztályvezető főorvos kezdeményezésére és vezetésével. A gyógyító és ápoló munka fő jellegzetessége az emberközpontú, holisztikus és hospice szemléletű ellátás. Az osztály szakmai jelenlegi profiljába elsősorban az aktív onkológiai kezelések, kemoterápiás kezelések végzése, kiemelten emlő, vastagbél, és petefészek daganatos betegek ellátása tartozik.
„NEKEM MAGA A BETEG A FONTOS”
Dr. Kammerer Kinga osztályvezető főorvos 1980-ban végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Radiológia, sugárterápia és klinikai onkológia szakterületek szakorvosa, palliatív orvoslásból licenc vizsgával rendelkezik. Diplomájának megszerzése óta munkahelye a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház, ahol immár 42 éve dolgozik.
Főorvosnő néhány szóval mesélne a kezdetekről?
– Három szakvizsgám van, radiológusként kezdtem. Radiológus munkám során számos intervenciós és diagnosztikai beavatkozást végeztem, ennek kapcsán kerültem egyre közelebb a daganatos betegekhez és idővel egyre nagyobb számban őket láttam el. Hogy ezt a klinikumban is megfelelően tudjam folytatni, a sugárterápiás szakorvosi szakvizsgát is letettem. Erre építettem a későbbiekben a klinikai onkológiai képzésemet és szakvizsgámat. Az osztály kialakulása ez idő tájt kezdődött. Eleinte szakambulanciával indultunk, ami irányításom mellett viszonylag hamar onkológiai osztállyá fejlődött. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a tervezéstől kezdve részt vehettem a szervezési és kialakítási folyamatokban. Kedvemre való lelkes munka volt, a legapróbb részletekig beletervezhettük álmainkat, legyen szó a megkövetelt modern felszerelésekről vagy az ergonomikus környezetről, olyan alaposságig, hogy szó szerint a csempét is magam választottam ki. Az osztály egy részleges átalakítástól eltekintve az eredeti állapotában van, a rendszeres karbantartásnak köszönhetően kiváló állapotban.
1998.04.28. Az Onkológiai osztály megnyitása
Önnek rendkívül fontos a csapat és a hospice szemléletű ellátás. Kifejtené bővebben?
– Amikor az osztály létrejött, sokan jelentkeztek hozzánk munkatársnak. Orvosaink a hívásomra bátran és lelkesen csatlakoztak hozzám, és máig kitartanak mellettünk. Akkoriban a még nagyobb számú jelentkező közül olyanokat választottam munkatársaimnak, akik szakképzettek voltak, holisztikusan gondolkodtak, és lehetőleg hospice iskolákba jártak. Az évek során az ágazatra jellemző fluktuáció bennünket sem került el, és néhány kiváló szakemberünk kényszerült másutt boldogulni, viszont jelenlegi munkatársaink zöme a kezdetektől kitart velünk, és szívvel-lélekkel a betegekért fáradozik. Az osztályon jelenleg tizenöten dolgozunk, ebből ketten nyugdíjasok, ketten pedig nyugdíj körüliek, így elmondható, hogy nagyon kevesen vagyunk. Odafigyelünk egymásra, igyekszünk családias hangulatot teremteni. Amikor azt mondja egy beteg, hogy úgy jövök ide, mintha haza jönnék, vagy amikor hatan fekszenek egy kórteremben és betegségük dacára harsányan nevetgélni tudnak, akkor az mindig jó érzéssel tölti el szívünket. Nagyon jó hangulatú osztály, de ezért folyamatosan tenni kell. Elfogadni a betegeket, foglalkozni velük, ami a nővértől az adminisztrátorig mindenkitől elvárt. A munkatársainkra is oda kell figyelnünk, kiégés elleni tréningeket, kommunikációs tréningeket egyaránt szervezünk. Korábban beteg klubunk is volt, ilyenkor a szabadidőnkből is sokat áldoztunk. Mióta megfogyatkoztunk, ez a klubélet valamelyest csökkent, de az igény megvan rá, és igyekszünk újra feléleszteni.
Dr. Kammerer Kinga osztályvezető főorvos rendelés közben
Hogyan épül fel az osztály?
– Induláskor 9 kórterem állt rendelkezésünkre, és 30 ággyal kezdtük a működést. Kezdetektől rendelkeztünk a kemoterápiás gyógyszerek készítéséhez megfelelő felszereltséggel, de időközben egy komolyabb átépítést és beruházást követően a szakmai előírásoknak mindenben megfelelő, korszerű citosztatikus keverékinfúzió készítő laboratóriumot alakítottunk ki. Ez egy aszeptikus helyiségcsoport, itt történik a kemoterápiás infúziók szakszerű összeállítása. Igaz, hogy ennek a kialakításnak ára az volt, hogy két kórtermet fel kellett áldoznunk e célra, emiatt mára 22 ágyunk van. Ez jelenleg még elegendő, mivel rövid benntartózkodással járó kúraszerű ellátásra is lehetőségünk van. A néhány órás infúziós kezelésekhez ambuláns székekkel rendelkezünk, ezekhez a beavatkozásokhoz nem szükséges bent fekvés. Osztályos felvételre csak előzetes ambuláns konzíliumot követően kerülhet sor. Munkánkat, – ahogyan a szabályok is megkövetelik- több onko-team segíti, az emlő és a nőgyógyászati egyaránt.
Milyen onkológiai betegség típusokat látnak el?
– Legnagyobb számban vastagbél és melldaganatos betegeink vannak, de kisebb számban ellátunk más eseteket is. Azt elsősorban a kórház profilja és a szükséges kiegészítő kezelések határozzák meg, hogy milyen daganat típusokkal kerülnek ide a betegek. Igyekszünk minden hozzánk forduló beteg ügyét menedzselni. Sajnos egyre több a fiatal daganatos beteg.
Az onkológiai ellátás rengeteget fejlődött, ez megmutatkozik a gyógyultak számában is?
– Az osztályunkra többségében már diagnosztizált, igazolt daganatos betegséggel kerülnek a betegek. Vizsgálataink során, rövid idő alatt megállapítjuk, hogy a betegség melyik szakaszában tart és amint ez kiderül, haladéktalanul elkezdjük a kezelést. Nálunk a betegeknek nem kell hónapokat várniuk sem a vizsgálatra, sem a kezelésre és ez nagyban befolyásolja a betegség várható pozitív kimenetét. Amikor az osztályt megnyitottuk, még kevesebb lehetőségünk volt, akkoriban a jelenlegihez képest kevesebb kemoterápiás protokoll állt rendelkezésünkre, azóta viszont számos új terápiával bővülünk évente. Mindez sok tanulást, időt, energiát igényel a szakemberek részéről, hogy lépést tudjanak tartani ezzel az intenzitású fejlődéssel. Például régen egy vastagbél daganatos betegnek májáttéttel féléves túlélésre volt esélye, ez manapság öt-nyolc év is lehet. Az új gyógyszerekkel és azzal, hogy egymás utáni lépésekben tudjuk adni a különböző terápiás kezeléseket, javul a túlélési idejük, és ami nagy érték, hogy az életminőségük is jelentősen javul. Számos sikerélményünk van. A betegek utókövetése folyamatos, protokoll szerint 3 és 6 hónap után kontrolláljuk, ezután évente. Egyes intézményekben előforduló gyakorlat, hogy a betegeknek azt mondják, hogy 5 év után nem kell kontrollvizsgálatra megjelenni, így a betegek tudatában is az marad meg, hogy 5 év után gyógyultnak nyilvánítják őket, de ez nem védhető álláspont. Valóban az első 5 év, sőt inkább az első 3 év az, amikor a legnagyobb valószínűséggel újul ki a daganat, ezután már csökken a valószínűsége, de ez a valószínűség nem nulla. Előfordulnak olyan daganattípusok, ahol 7, vagy akár 13 év a csúcs, de kiújulhatnak akár 20 év múlva is, ezért mi egyetlen betegnek sem engedjük el a kezét. Egyre ritkábban ugyan, de évente biztosan látni kell őket, hogy a változásokat az ellenőrző vizsgálatokon időben kiszűrhessük, és azonnal megkezdhessük a szükséges kezelést. Van olyan betegünk, aki három daganatos betegségen is túl van már, mégis elfogadható életet él.
Minden betegnél más és más a kórtörténet?
– Nincs két egyforma beteg, egyrészt a személyisége, a családi körülménye, másrészt a daganat szövettani típusa, kiterjedése miatt. Mára viszont lehetőség van arra, hogy kiderítsük van-e valakinek hajlama daganatos betegségre. A genetikai szűrés eredményeként kideríthetjük azt is, hogy ha igen, akkor melyik fajtára. Vannak daganatos betegségek, melyek szoros genetikai összefüggést mutatnak, például az emlő, az petefészek és a vastagbéldaganatok. Még a prosztatánál is felmerül az öröklődés lehetősége. Viszont, ha előfordul a családban egy gégerákos eset, az biztos, hogy nem hajlamosít. Ha egy családban van öt-hat daganatos beteg, az sem jelenti azt, hogy biztosan örökletes, de a gyanú felmerül.
A daganatos betegek száma évről évre növekszik. Ez a szám megmutatkozik a kórház Onkológiai osztályán is?
– Betegszám tekintetében az elmúlt évi statisztika már szinte ijesztő volt. Korábban évente hatezer ambuláns betegünk szokott lenni, az elmúlt évben közel tízezer volt ez a szám, dacára annak, hogy negatívan közrejátszott a megjelenésekben a covid-járvány is. Mindezt arra próbálom visszavezetni, hogy nagyon sok daganatos beteg marad életben, akik visszajárnak ellenőrzésre, ennek köszönhető ez a szám.
A köztudatban élénken az él, hogy a kemoterápia egy igen megterhelő, mi több, drasztikus beavatkozás, ezért van, aki elutasítja. Ez a szemlélet mennyit változott az elmúlt években?
– Betegeink egyre inkább elfogadják a kemoterápiás és biológiai terápiás kezeléseket. Mindez köszönhető az egyre javuló terápiás eredményeknek, a szélesebb körű információadásnak, a betegek edukációjának, és a társadalmi megjelenésnek egyaránt. A múltban gyakoribb volt, hogy visszautasították a kemoterápiás kezelést, mert féltek tőle. Persze egyáltalán nem veszélytelen szerekről van szó, és nem véletlen az sem, hogy a dolgozók egészségére is nagyon oda kell figyelni az alkalmazás során. A kockázatokban tekintetében tehát van igazság, de az eredmények is magukért beszélnek. Az új gyógyszerek egyre kevésbé megterhelők, mint a korábbiak, egyre hatékonyabbak, és egyre inkább célzott terápia vitelezhető ki általuk. Az egyre pontosabb célzott terápia kevesebb mellékhatással jár és ezeket a kellemetlen kísérő jelenségeket is egyre jobban tudjuk menedzselni. Egyre bővülő biológiai terápiás lehetőségeink hatékonyabbak is és jobban kímélik is a szervezetet. Ma már egy HER-2 pozitív emlőrákot akár négy-öt vonalban is tudunk kezelni. A mellékhatások kivédése tekintetében is érezhető a fejlődés. Például korábban nem volt hatékony hányáscsillapítási lehetőségünk, mára már jól tudjuk kezelni. A múltban, ha vészesen csökkent a beteg fehérvérsejtszáma, megvártuk, amíg újratermelődik, napjainkban rövid idő alatt javíthatjuk, vagy akár meg is előzhetjük ezt az állapotot a modern készítményekkel.
Előkészítés a terápiához
Hogyan néz ki egy napja?
– Reggeli érkezésemet követően, tájékozódom, mi történt éjszaka. A laborvizsgálati eredmények függvényében intézkedem a gyógyszeres kezelések elindításáról. Ezt követően az ultrahangos vizsgálatokat végezzük, ami elég tempósan zajlik, tekintve, hogy a páciensek számára megterhelő az előírt éhgyomori várakozás telt hólyaggal, ami viszont a vizsgálat kivitele szempontjából elengedhetetlen. Az ultrahangos vizsgálatot én végzem. Osztályunkon nincs szükség három hónapos előjegyzésre, a vizsgálatot akkor végezzük el, amikor szükséges. Számos beteg jön vissza kontroll vizsgálatokra, őket is vizsgáljuk. A betegvizsgálatokat és a kezelések ellenőrzését követően orvosainkkal, főnővérünkkel és adminisztrátorainkkal együtt az osztályos gyógyszerész bevonásával értékeljük a kezelések menetét eredményességét és elkészítjük az újonnan gondozásba vett betegeink kezelési tervét.
Nemcsak a főorvosnő személyisége megnyugtató, hanem az egész osztály hangulata is. Miben működik másképp a kistarcsai kórház Onkológiai osztálya?
– A szemléletben és abban, ahogyan mi a betegekkel foglalkozunk. Ez pedig meghálálja magát, nem csak abban, hogy együttműködő partnereink a betegek, hanem az eredményekben is. Betegeink, akik minden nehézség ellenére végig viszik a kezeléseket, jobb eséllyel gyógyulnak. Szerencsésnek tartjuk, ha a beteget hozzátartozója elkíséri, mert akkor meg tudják beszélni a hallott információkat, tanácsokat. Ha egyedül jön valaki, akkor annyira rémült, hogy meg sem jegyzi, mit mondunk neki. Odafigyelünk arra is, hogy írásban is tájékoztassuk, mikor kell jönnie legközelebb, és mi a teendője addig.
Bizonyára büszkeséggel tölti el az osztálya, ahogy visszatekint az elmúlt 25 év munkájára.
– Két dologra vagyok kiemelten büszke, az elmúlt 25 év aktív működésén kívül. Sikernek érzem azt, hogy kórházunkban azért van mammográfia, mert megszervezhettem. Abban a munkában 10 évem volt, akkor még röntgenesként kezdtem el szervezni, mára pedig már mammográfiás szűrőcentrum vagyunk. Ezt nagy eredménynek tekintem. A másik az, hogy még szintén röntgenes koromban el kezdtem foglalkozni a lágyrész diagnosztikával, és hazánkban azért van nyaki lágyrész ultrahang vizsgálat, mert úttörő voltam benne, tanítottam, oktattam. Ezen kívül, amire különös szeretettel és büszkeséggel tekintek, az a csapatom, minden munkatársam. Arra, hogy a különböző munkakörök képviselőivel, így az orvosok, nővérek, adminisztratív dolgozók és gyógyszerészünk részvételével dinamikus, modern team munkában dolgozhatunk.
Milyen kihívásokat lát maga előtt?
– Szeretném, ha a most formálódó területi onkológiai hálózat erős oszlopára tekintenének ránk a jövőben is. Szeretnénk minél több kezelést támogató modern eljárást bevezetni. És egyre sürgetőbb feladat utánpótlást szerezni a kivonuló nemzedék helyére.
Egy osztály életében rendkívül fontos szerepet töltenek be a főnővérek. A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Onkológiai Osztályának főnővére Kozsdáné Pekker Renáta diplomás ápoló, aki szintén 25 éve dolgozik az onkológián.
– Hajdú-Bihar megyéből származom, a főiskola befejezését követően döntöttem úgy, hogy Budapest környékén szeretnék dolgozni. A kistarcsai kórház csalogatott, itt biztosítottak lakhatást is, így 1998. augusztus 15-én örömmel és izgalommal telten léptem állományba. Az akkori ápolási igazgatónő, Vértes Tamásné Marika javasolta, hogy az újonnan nyíló Onkológia osztályon nézzek körbe, és ha tetszik, oda irányít. Annyira szimpatikus volt mindenki, barátságosan fogadtak, hogy azonnal mellettük döntöttem. Azóta is itt dolgozom, jól érzem magam. A munkatársak között erős a bajtársi-baráti kapcsolat, életem fontos eseményeinél is jelen voltak, s ezeket a szép emlékeket bármikor jó érzés felidézni. Hálás vagyok Dr. Kammerer Kinga főorvosnőnek, mert mindenben támogat és hálás vagyok elődömnek, és mentoromnak a korábbi főnővérnek, Székely Juditnak is, aki akkor is segített és támogatott, amikor kisgyermekeim mellett kellett ellátnom a munkámat, és felkészített a kihívásokkal teli főnővéri hivatásra is.
Mi a feladata a főnővérnek?
– A főnővér, – mint minden osztályon – menedzseli az osztály működését, a tárgyi és személyi feltételek biztosítását. Elkészítem a nővérek beosztását, én képviselem a nővéreket az orvosok előtt az ápolási igazgatóságon. Ellenőrzöm a munkájukat, hogy minőségi ápolást végeznek – e, hogy a betegek maximálisan megkapjanak mindent, amire az ápolás során szükségük van, de részt veszek időnként az adminisztrációban is. Az igazán nagy kihívást a folyamatos rendelkezésre állás, a munkatársi létszám biztosítása jelenti. Ez nem pusztán szám szerint jelenti a munkatársak meglétét. Folyamatosan biztosítani a szakszerű ápolás és a kemoterápiás kezelések lebonyolításához szükséges képzettség és jártasság fenntartását, a műszakok stabil biztosítását, a lehetséges utánpótlás toborzását. Sokat kell foglalkoznunk az elfáradás, kiégés tüneteivel, megelőzésével.
Napi kapcsolatban állok az ápolási terület igazgatójával, híd szerepet betöltve. Egyaránt képviselem a kórház érdekeit osztályunk felé, és viszont. Beosztásomnál fogva a különböző kórházi bizottságoknak is tagja vagyok, ami rendszeres kapcsolattartást és együttműködést igényel részemről a társosztályok munkatársaival is, így részt veszek a takarítás ellenőrző bizottság munkájában, az intézmény kutatás etikai bizottság munkájában, a minőségirányítás belső felülvizsgálatain. Sok a feladatom, de hálás vagyok, hogy mindig kapok segítő kezet.
Hogyan viszonyul a nővérekhez?
– A legtöbb időt a nővérek töltik a betegekkel, ezért mindenkinek magas fokú empátiával kell rendelkeznie, és képzettnek lennie. Nagyon büszke vagyok minden nővérre, mert gyakran kapunk olyan visszajelzéseket betegeinktől, hogy ide szinte haza jönnek. Betegeinknek nemcsak a testi egészség, hanem a lelki is nagyon fontos, igyekszünk ebben is segíteni őket, viszont egy idő után ez nehéz teher a nővéreknek. Bár családias a hangulat a kórtermekben, mert vannak, akik éveken át járnak vissza kezelésekre, és vannak, akik közelebb engednek magukhoz, beszélnek nekünk életükről, a gondjaikról, terveikről, kilátásaikról, de ez gyakran párosul az élet elvesztésének félelmével, a kilátástalansággal. A nővérekkel való kapcsolat során letehetnek ezekből a lelki terhekből, megkönnyebbülten távozhatnak. A nővéreknek meg kell birkózniuk ezekkel a rájuk helyezett terhekkel is, ugyanakkor a részére átadott információkkal etikusan kell bánnia, de egyben a lényeges, a kezelés szempontjából fontos információkat továbbítania kell a kezelőorvosa felé. Kis létszámú osztály vagyunk speciális felkészültségi igénnyel, emiatt igen érzékenyen érint bármely munkatársunk elvezénylése, szabadság, vagy betegség miatti távol maradása, vagy estleges távozása egyaránt. Más osztályról emiatt nem is tudunk érdemben segítséget igénybe venni a speciális feladatok ellátásához. És valóban, nehéz utánpótlást szerezni. Nyilvánvaló, hogy nagyobb ágyszámú osztályok hamarabb felszippantják a jelentkezőket, de azzal is szembe kell néznünk, hogy azok a jelentkező nővérek, akik nem ismerik az osztály sajátosságait, alaptalanul félnek az onkológiai munkától. Munkakörömnél fogva ellenőrzöm a nővéreim munkáját, viszont az előforduló fennakadásokat, esetlegesen előforduló hibákat együtt javítjuk, együtt vonjuk le a tanulságokat, együtt fejlesztünk, hogy az ápolás mindenkor humánus és eredményes maradhasson.
Nincs mindig sikertörténet. Hogyan tudják feldolgozni egy beteg elvesztését, ha ilyen közel kerülnek egymáshoz a kezelések során?
– Talán ez a legnehezebb része a hivatásunknak. Minden betegünk a szívünkhöz nő egy kicsit. Viszonylag ritkán fordul elő az, hogy az osztályunkon veszítünk el valakit, hozzánk ritkán kerülnek végstádiumú betegek, mégis megrázó, amikor kiderül, hogy azért nem jött vissza egy beteg, mert eltávozott. Néhány szóval, felidézzük a korábbi pozitív élményeket, amit meg tudtunk velük élni, néha könnyezünk is. De ránk az élők várnak, és el kell őket engedjük mihamarabb. Családunkhoz sem vihetjük haza hivatásunkból eredő veszteségeinket. Az időnkénti közös elvonulásaink, kis csapatépítő tréningek szakpszichológusokkal segítenek nekünk a hivatásunkból eredő veszteségérzések feldolgozásban.
/Szilágyi Szilvia/
Az Onkológia osztály munkatársai
Dr. Kammerer Kinga osztályvezető főorvos
Dr. Zombori Zoltán főorvos, osztályvezető helyettes
Dr. Bartók Vera adjunktus
Dr. Becskeházi-Tar András szakgyógyszerész
Bóta-Tolnai Tímea Orsolya kemoterápiás nővér
Cserven Lászlóné nővér
Gergely Csilla nővér
Gerzsai Józsefné nővér
Kalmár Zsuzsanna adminisztrátor
Kis Ilona adminisztrátor
Koleszárné Juhász Edit kemoterápiás nővér
Kovács Bernadett főnővér helyettes
Kozsdáné Pekker Renáta főnővér
Nagy Nárcisz Lilla gyógyszertári szakasszisztens
Szentmiklósi Viktória adminisztrátor
