„NEM VAGYOK EGY VÁNDORMADÁR”
Beszélgetés Dr. Pécsvárady Zsolt Ph.D. osztályvezető főorvossal
Dr. Pécsvárady Zsolt belgyógyász, angiológus, kandidátus, címzetes egyetemi tanár. Elnöke volt a Szakmai Kollégium Érsebészeti és Angiológiai Tanácsának, jelenleg már a Tagozat tagja, elnöke és jelenleg is vezetőségi tagja a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaságnak, a Magyar Haemorheologiai Társaságnak és a Magyar Atherosclerosis Társaságnak. Szerkesztőbizottsági tagja a Hypertonia és Nephrologia, az Érbetegség, Metabolizmus, International Angiology, Acta Phlebologica újságoknak. Bíráló bizottsági tag és opponensi feladatokat látott el számos PhD védés során. Rendszeres előadója angiológiai-, haemorheológiai-, medikusoktatásoknak és szakorvosi továbbképzéseknek hazánkban és külföldön is.
2012-től az IUA (International Union of Angiology) Európai Szekciójának titkára, vezetőségi tagja az UEMS Európai Angiológiai Szakvizsgabizottságának, a VAS-nak (Vascular Independent Reasearch and Education European Organisation), főtitkára az European Society of Vascular Medicine-nek, vezetőségi tagja a CEVF-nek (Central European Vascular Forum).
Felsorolni is nehéz, annyi feladatot lát el. Azt hiszem nem túlzás azt állítani Önről, hogy munkája a szenvedélye. Hogyan kezdődött ez a szerelem?
- Szentágothai professzor anatómiai intézetében kezdtem ismerkedni a tudománnyal, de az oktatással is. Tudományos diákköri munkatárs voltam, agykutatással kapcsolatos munkacsoportban dolgoztam és demonstrátorként önállóan medikusoktatásban vettem részt. Aztán úgy gondoltam, a belgyógyászat az a szakterület, ami engem érdekel, így kerültem a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházba 1982-ben. Az intézmény II. Belgyógyászati osztálya 1979-ben kezdte működését Meskó Éva főorvos, kandidátus vezetésével. Általános belgyógyászati betegellátás mellett angiológiai és kardiológiai speciális ellátást végzett, ez utóbbi akkor még nem is volt annyira ismert. Kardiológus szerettem volna lenni, de egy kolléga elment az osztályról és felkínálták nekem a helyét. Nem mondtam azonnal igent, de mivel az újdonságokhoz volt affinitásom, így beadtam a derekam. Így kezdődött a szerelem. Nem vagyok egy vándormadár, itt kezdtem a szakmai életemet és azóta itt is dolgozom. 2000-ben vettem át az osztály vezetését.
A sikerélmény elengedhetetlen ahhoz, hogy az ember motivált maradjon ennyi éven át. Az angiológia szakterülete mennyire tölti fel pozitív energiával?
- A perifériás érbetegség egy krónikus betegség, széles spektrumát kell kezelnünk és gyógyítanunk. Van sikerélmény, bár kezdetben kevés eszköz volt a fegyvertárban, aztán egyre több gyógyszeres kezelés és műtét nélküli eljárásunk lett. Megismertük azokat a mechanizmusokat, amiket befolyásolva sok esetben elkerülhetővé vált az amputáció. Az egyik fő probléma, hogy az emberek eléggé toleránsak ezzel a betegséggel. Ha valakinek pl. stroke-ja van vagy mellkasi fájdalma, azonnal orvoshoz kerül, de ha járás közben begörcsöl a lába, nem veszi komolyan a tünetet. Gyakran akkor jelentkezik, amikor már olyan súlyos állapottal állunk szemben, hogy nem tudjuk teljesen rendbe hozni. Ez egy olyan kihívás, ami megoldásért kiáltott számomra.
Itt is igaz az, hogy a megelőzés előnyösebb, mint a kezelés?
- Óriási feladataink vannak ez ügyben és óriási lehetőségek is. Az élet megadta nekem, hogy nem csak itthon, hanem nemzetközi szinten is jelentős szerepet játszhatok abban, hogyan alakuljon az érbetegek ellátása. Egyik ilyen csúcsfeladatunk, amit évek óta csinálunk, hogy a WHO–val (Egészségügyi Világszervezet) sikerült elfogadtatni, az un. perifériás érbetegség napot, ami minden évben megrendezésre kerül. Ilyenkor szűrőkampányokkal próbáljuk a betegek figyelmét felhívni a betegségre egész Európában. 1995 óta roadshow-kat is tartunk itthon a végzett orvosoknak, ahol igyekszünk a legfontosabb tudásokat átadni, mivel korábban az egyetemeken nem volt szervezett oktatás ezen a területen. Nagy eredményünk az is, hogy jelenleg már minden egyetemen része a belgyógyászati oktatásnak az angiológia. Tehát igyekszünk mind a laikus betegeknek, mind a medikusoknak, mind a végzett az orvosoknak megtanítani, hogyan lehet idejében felismerni a betegséget, ami a megelőzés alapja. Részt veszek hazai és nemzetközi ajánlások készítésében, ami jelentős szakmapolitikai lehetőség.
Mennyire komplex feladat az érbetegek ellátása?
- Nehézséget jelent, hogy egyre több érbeteg cukorbeteg és náluk az érelváltozások komplikáltabbak, mint egy “egyszerű” érelmeszesedés. Nehezebb a gyógyításuk, hisz egy olyan betegségcsoporttal állunk szemben, amihez orvos specialista csapat szükséges. Széles spektrumú szakmai együttműködést igényel a családorvostól kezdve az angiológus, érsebész, intervenciós radiológus,kardiológus,neurológus, bőrgyógyász, diabetológus, ortopaed sebész, infektológus, rehabilitátorig terjedően.
Életmódunk függvénye a betegség kialakulása vagy a genetika határozza meg?
- Ez egy multifaktoriális betegség, vagyis nagyon sok tényezőnek az együttállása kell, hogy jelen legyen a betegség kialakulásában. Vannak olyan tényezők, amiken nem tudunk változtatni. Ilyen például a férfi nem, talán ők kicsit jobban veszélyeztetettek, vagy a kor. Könnyebben kialakulhat cukorbetegeknél, vagy magas vérnyomásban szenvedőknél, de nagyobb eséllyel jelentkezik azoknál is, akiknek az LDL, más néven „rossz” koleszterinszint értékük magas, így ezeket kezelni kell. Aztán vannak olyan szerzett faktorok is, amiken tudnánk változtatni, pl. az étrendre, életmódra odafigyelés, rendszeres mozgás beiktatása, a dohányzás elhagyása. A cukorbetegség mellett a dohányzás a másik jelentős rizikó, az esélyhányadosa ötszörös. Ezeket az állapotokat valamilyen szinten kordában kell tartani. Manapság már a betegek gyógyszeres kezelése egyfajta művészetté vált, mert nagyon sokféle finom eltérést tudunk figyelembe venni, amikor gyógyszert választunk, hogy célzottan az ő egyedi állapotához próbáljunk alkalmazkodni.
Mennyire ismerik fel időben páciensei a betegséget? Milyen tünetek esetén érdemes felkeresni a szakorvost?
- A”kirakatnéző betegség” a végtagi érszűkület egyik fontos jele lehet. A szűkület miatt hosszabb távú gyaloglás esetén vádli görcs alakul ki, ami megállás, pihenés hatására ( “amikor a beteg kínjában megáll és nézegeti a kirakatot” ) elmúlik. Erről kapta nevét. A betegeket segíti az az egyszerű algoritmust követő kérdőív is, amit kialakítottunk. Ez megtalálható az interneten ( Rose kérdőív), melyet kitöltve kiderül, hogy érszűkületes vagy pl. reumatikus eredetű-e a végtagfájdalom. Aztán léteznek olyan otthon is elvégezhető tesztek, melyek segíthetnek a betegség felismerésében. Ha pl. a beteg lábát fekvő helyzetben felemeli és megtámasztja azt néhány percre egy családtag, majd visszafekteti vízszintes helyzetbe, láthatjuk mennyi idő alatt telik meg újra vérrel, pirosodik ki újra a talpa. Ha lassan, akkor lehet gyanakodni, különösen akkor, ha a panaszos lábon észlelhető az. Akár vérnyomást is mérhetünk a lábon. Ha alacsonyabb, mint a karon, az is adhat okot gyanakvásra. Nem nehéz a dolga a körzeti orvosnak sem, megtapintja az ereket kézzel, de kézi készülékkel, Doppler vizsgálattal lehetséges az érszűkületek, érelzáródások, kóros értágulatok korai felismerése, súlyosságának megállapítása is.
Visszafordíthatóak az alsó végtagi betegségek?
- Azt szoktuk mondani, hogy a megfelelő életmód mellett a séta nagyon fontos. Kontrolált járásgyakorlatokat javaslunk, ami azt jelenti, hogy a beteg rendszeresen gyalogoljon 30-40 percet, egészen addig, amíg el kezd fájni a lába, de akkor se hagyja abba, csak lassítson kicsit, a fájdalomküszöbig. Innentől kezdve, mivel ez egytartósabb kontrollált oxigénhiányos állapot, a szervezet tudja, hogy nincs elég tápanyag adott területen és elkezd új, kis ereket létrehozni, hogy odajuthasson az. Ha egy nagy ér elzáródik, de létrejönnek az új kis erek, akkor van esély arra, hogy nem kell megműteni a beteget vagy egy esetleges műtét során sokkal jobb állapotba kerülhet. Persze az érújdonképződés nem egy gyors folyamat, ezért kell időben elkezdeni a gyakorlatokat. Azért lényeges ez, mert így halaszthatjuk a műtétet akár évekig, évtizedekig, ugyanis tudnunk kell, egy műér sem tart örökké.
Tévhit, hogy az artériás betegségek csak az idősek betegsége?
- Artériás betegségek alapvetően az időseknél alakulnak ki, de van egy kevésbé gyakori formája ezen betegségcsoportnak, ami egyfajta immunbetegség és fiatalabb korban is jelentkezhet. Illetve vannak olyanok is, melyek összefüggnek a korábban említett alapbetegségekkel vagy a masszív dohányzással. Azt mondhatjuk, hogy a kor előrehaladtával az érszűkület mértéke egyre súlyosabb lesz. Akinek cukorbetegség mellett jelentkezik érszűkülete, az jó 10 évvel hamarabbra datálhatja azt az időszakot, amikor már elindul az a folyamatot, ami egy nem-cukorbetegnél csak a 60 – as, 70 – es éveiben válik tünetessé. Ezért is fontosak a korai szűrővizsgálatok.
A rengeteg gyógyító munka, hazai és nemzetközi szakmai elfoglaltság mellett marad ideje saját magára?
- Azt szokták mondani, hogy az a jó, ha az embernek a szakmája a hobbija is. Nekem kalandos lehetőségeket adott az élet. Gyógyíthatok, kutathatok, oktathatok, szervezhetek és nem csupán az artériás de a vénás betegségek területén is, ami szintén megérdemelhetne egy külön beszélgetést. Büszkén mondhatom, hogy tehettem azért, hogy a belgyógyászati angiológia ott tartson, ahol ma tart, jó érzéssel tölt el, hogy nekem is részem lehet ebben. Hálás vagyok a kórháznak, a vezetésnek, hogy kutató életet is folytathattam Angliában, Amerikában, túlzás nélkül mondhatom, hogy megismerkedhettem a világ legjobb szakembereivel, járhattam megbeszélésekre, flexibilisen alakíthattam életem. Nem utolsó sorban köszönet szorgos, tevékeny angiológus, érsebész, intervenciós radiológus munkatársainknak, családomnak, akik nélkül mindez nem valósulhatott volna meg, a kórházi érbetegellátásunk nem tartana ott, ahol jelenleg. Munkánk elismerése, hogy a legmagasabb, III progresszivitási minősítésű az osztályunk, közel 1 millió ember angiológiai ellátásáért vagyunk felelősek. Műszerezettségünk is alkalmas erre, de persze nincs megállás, folyamatosan igyekszünk fejlődni, megfelelni a legújabb kihívásoknak. Úgy élem meg, hogy nagyon színes, mozgalmas életem van, sok lehetőséggel. Emellett nagyon szeretem a természetet, korábban hegyet másztam, ma már “csak” a kirándulások maradtak meg. Néhány éve vettem egy motorbiciklit is, amire, ha néha rá tudok pattanni, kicsit közelebb kerülhetek a természethez. Így könnyebb útközben megállni, rácsodálkozni és fotózni, megörökíteni a világ szépségeit.
