„ENGEM MINDIG A MIÉRTEK VONZOTTAK…”
Interjú Dr. Medvegy Mihály Ph.D., az orvostudományok kandidátusa, belgyógyász, kardiológus főorvossal
Dr. Medvegy Mihály a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház III. Belgyógyászati-Kardiológia osztályának néhány hónapja nyugdíjas osztályvezető főorvosa, tagja többek között a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének, a Nemzetközi Elektrokardiológiai Társaságnak. Részt vett számos hazai kutatási pályázatban, továbbképzések szervezésében, lebonyolításában, nemzetközi multicentrikus gyógyszervizsgálatokban. Rendszeresen előadásokat tartott EKG tanfolyamokon, belgyógyászat és kardiológia szakvizsga előkészítő tanfolyamokon, szakorvosi szinttartó tanfolyamokon, speciális kardiológiai tanfolyamokon (szívinfarktus, ritmuszavarok). Mint a Magyar Kardiológiai Társaság Elektrokardiológiai Munkacsoportjának elnöke főszervezője volt a több alkalommal megrendezett, „EKG Napok”-nak. 2009-2010-ben az ország minden megyéjében tartott EKG továbbképző előadásokat, erről szakkönyve is megjelent.
Egyéni képzés keretében 1985. óta oktat medikusokat, rezidenseket, belgyógyászat és kardiológia szakvizsgára készülő orvosokat. A Semmelweis Egyetem Doktori Iskola tagja, 2 hallgatója szerzett Ph.D. fokozatot. A Semmelweis Egyetem tudományos diákköri munkájában is részt vesz.
2008. márciusától dolgozik a Pest Megyei Flór Ferenc Kórházban. Milyen feladatokat látott el osztályvezető főorvosként?
- Egy osztályvezető feladata az orvosait irányítani, ellenőrizni, segíteni, oktatni. Ugyanakkor köteles minden beteget ellátni, megismerni nagy viziteken, a problémáikról tudni, az ő irányításával kezelik a betegeket. Emellett adminisztratív dolgokkal is kell foglalkozni.
És a betegek utókövetésével is…
- Igen, az utókövetés fontos. Ha hazaengedünk egy beteget, akkor biztosítjuk neki és javasoljuk is, hogy visszajöjjön ellenőrzésre. Például egy szívinfarktusnál, amikor a szívizom kárt szenved, a szívről a terhelést le tudjuk venni, de a szívet meggyógyítani nem tudjuk. Ha valakinek beállítjuk a vérnyomását a kórházban, az ott lehet, hogy jónak tűnik, de pár hónap múlva otthoni körülmények között már nem biztos, hogy az lesz, mert nagyobb stressz éri, többet dolgozik, stb. Egy szívbetegséget, egy szívbillentyű betegséget követni kell.
A szív-érrendszeri betegségek terén hogy állunk világviszonylatban?
- Világviszonylatban az egyik legrosszabb helyen állunk. Olyan adatokat tudok mondani, hogy a szív- és keringési betegségek az összhalálozásnak több, mint a felét teszik ki. Ebben benne vannak az agyi katasztrófák is. A szívinfarktus a halálozás kb. 20 százalékáért felelős.
Mire kellene odafigyelnünk, hogy elkerülhető legyen ez a magas százalékos arány? Vannak figyelmeztető jelek?
- Ha mellkasi fájdalmat érzünk, az például egy figyelmeztető jel. Amikor a szív nem kap elég vért, akkor úgy érezzük, hogy fáj. Előjel az is, amikor a terhelhetőségünk csökken. Ilyen pl. ha valaki korábban felment 2 emeletet és nem fulladt ki, most viszont igen. Lehet, hogy az EKG nem mutat ki semmit, de ha terheléses EKG-t csinálunk, ott már általában látszik, ha baj van. Szívkatéterezéssel meg tudjuk nézni van-e szűkület, ha igen, akkor azt tágítani kell. Ez azért szükséges, mert megrepedhet a szűkület, kialakulhatnak vérrögök, amik elzárják az eret. Ezt nevezik szívinfarktusnak. Infarktusban a férfiak esendőbbek. Átlagosan 50-60 év között jelentkezik. A nőknél később. Kétféle típusa van: az egyik, amikor elzáródik az ér, a másik, amikor több ok miatt nem kap elég vért a szív, és emiatt következik be szívizom elhalás.
Ha előttünk összeesik valaki az utcán, a munkahelyén vagy otthon, és nincs légzése, akkor mit tehetünk?
- Azonnal hívjunk mentőt, és kezdjük meg a szívmasszázst. Az orron-szájon át való befújás a kezdeteknél akár el is hagyható, de a mellkaskompresszió elengedhetetlen. Sokan hozzá sem kezdenek, nehogy ártsanak a szakszerűtlen lélegeztetéssel a betegnek, de ez óriási tévhit, ártani csak azzal tudunk, ha nem csinálunk semmit. Minden perc számít ilyenkor! Amint kiérkeznek a mentősök, átveszik az irányítást és szakszerű újraélesztést alkalmaznak. Ha sikerült stabilizálni, vagyis visszatért a beteg légzése és a keringése, akkor kórházba szállítható. Amennyiben 12 órán belül katéterezéssel megnyitják az elzáródott eret, másnap általában már haza is engedik. A betegek 90 százaléka teljesen felépül. A baj az, hogy a betegek 40-50 százaléka sajnos nem ér be a kórházba időben, pedig az infarktus ilyenkor általában még eredményesen kezelhető. Szinte minden második ember meghal, mert nem élesztik újra, pedig ha szívmasszázst alkalmaznánk, akkor a mentő kiérkezéséig a beteget életben tarthatnánk.
A kardiológia mennyit fejlődött az elmúlt évtizedekben?
- Az infarktus gyógyítása terén nagyon nagy a fejlődés. A szívkatéterezés rengeteg ember életét menti meg. Sokat fejlődött a szívelégtelenség, szívgyengeség gyógyszeres kezelése is. Számos újfajta gyógyszert, technikát alkalmazunk. Viszont a technika fejlődése sem elegendő ahhoz, hogy egészségesek legyünk. Ehhez kellünk mi magunk is. Sportoljunk, ne dohányozzunk, igyekezzünk egészséges életmódot folytatni. A hasi elhízás, a dohányzás, a stressz, az állandó szorongás problémát okozhat a szervezetben. Nem kell mindenkinek élsportolónak lenni, ha már napi negyed órát mozgunk, azzal is sokat tettünk egészségünkért. Én például reggelente kocogok, naponta gimnasztikázom és focizom is hetente 1-2 alkalommal.
Miért lett kardiológus? Mi a szép ebben a szakmában?
- Azért választottam a kardiológiát, mert az EKG körül elég sok logikai, matematika jellegű dolog van, amit szeretek. Egy ideig kutató orvos akartam lenni, de végül maradt a kardiológia, mert gyógyítani szerettem volna. Jó érzés meggyógyítani a beteget, de ehhez a betegnek szót is kell fogadni. Sokan nem foglalkoznak az egészségükkel, pedig a prevenció elengedhetetlen.
Mivel foglalkozik szabadidejében?
- Szeretek utazni, a világ csaknem 90 országát bejártam, turisztikai és expedíciós céllal egyaránt. Szeretek kertészkedni, kirándulni, sakkozni. A gyerekeimet megtanítottam sakkozni, amikor kicsik voltak, végül nemzetközi sakknagymesterek, többszörös magyar női, illetve férfi bajnokok lettek. (Dr. Medvegy Nóra, Medvegy Zoltán). Másik nagy hobbim a rovarvédelem. Ez a szenvedélyem 50 éve a kardiológusi pályám mellett. A rovarok védelmével szinte senki nem foglalkozik, sokan meg sem ismerik, melyik milyen fajta. A városi gyerekek a legyet és a bogarat nem tudják megkülönböztetni. Számos trópusi expedíciót szerveztem, Dél-Amerika szinte összes országában jártam, gyönyörű, de azért sokszor veszélyes helyeken is. Előfordult, hogy kiraboltak minket, fejünkhöz tartottak pisztolyt, megkötöztek. Csoda, hogy mindig épségben hazakerültünk. Az engedélyekkel, papírokkal is szokott gond lenni, mégsem mondanék le ezekről a rovartani kutató expedíciókról. Tavaly februárban még sikerült a Covid19 járvány előtt Mauritiusra elmennem, ahol a „földi paradicsom” faunáját vizsgáltuk. A trópusokon általában éjszaka mozognak a rovarok. Francia Guyanában több alkalommal is jártunk, s ott a rovarokat úgy figyeltük meg, hogy éjszaka 7 méter magas oszlop tetejéről egy 400 wattos higanygőz lámpával világítunk, mely alatt lepedők vannak, további megvilágítással. Élettani megfigyeléseket végzünk, például megtudtuk, milyen gyorsan mozog, milyen frekvenciával lélegzik, milyen erősen tud rágóival összezárni a világ legnagyobb bogara, az óriáscincér. Ismeretterjesztő előadásokat tartok a rovarokról, hiszen eredményes rovarvédelem csak akkor képzelhető el, ha az emberekkel sikerül a rovarokat legalább alapfokon megismertetni. Ugyanezért a Balaton felvidéken majdnem minden évben csinálunk kiállítást a világ legszebb rovaraiból. Egy szakkönyvem (A Bakony természettudományi kutatásának eredményei: A Bakony cincérei) és több rovarászati közleményem is megjelent. Szeretek fotózni is, rovartani témájú makrofotóimmal természetfotó pályázatokon több díjat is nyertem.
Engem mindig a miértek vonzottak, ezt tanítottam a gyerekeimnek is, nézzenek a dolgok mögé, keressék az összefüggéseket. Általánosságban is igaz, hogy világunkat csak így lehet megismerni.
/Szilágyi Szilvia/