„NEUROLÓGUSNAK LENNI JÓ”
Interjú Dr. BÍRÓ ZITA neurológus főorvossal
Dr. Bíró Zita a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Neurológiai Osztályán dolgozik osztályvezető helyettes főorvosként. A szakvizsgát 2004-ben a budapesti Semmelweis Egyetemen szerezte. Osztályos feladatai mellett vezeti a Sclerosis Multiplex Szakambulanciát és ő a Magyar Neuroimmunológiai Társaság főtitkára.
Betegei és kollégái is egy munkájának élő, lelkiismeretes, felkészült, végtelenül nyugodt és türelmes orvosként jellemzik. A környék egyik legnagyobb neurológiai osztályán dolgozik.
Milyen betegeket látnak el? Milyen itt dolgozni?
– Osztályunk akut stroke szempontjából közel egy millió lakos ellátásért felelős, ami az ügyeleteinket nagyon mozgalmassá teszi. Az akut stroke okozta agykárosodás mértéke thrombolysis kezeléssel lényegesen mérsékelhető, ha a beavatkozás a tünetek kezdetétől számított négy és fél órán belül megtörténik. Számos szempontot kell figyelembe venni, gyorsan kell dönteni, ellenkező esetben súlyos, akár életet is veszélyeztető károsodások alakulhatnak ki. Ez a beavatkozás koncentrált figyelmet, összehangolt munkát igényel az ügyeletesek részéről. Betegeink nagy része stroke miatt kerül osztályunkra, de a nagy ellátási területnek köszönhetően a ritka neurológiai betegségekkel is találkozunk. Kezelünk, gondozunk Parkinson kórban szenvedőket, demens és daganatos betegeket, van epilepszia és neuroimmunológiai ambulanciánk, valamint eketrofiziológiai laboratóriumunk is. Nagyon ritkán kerül sor arra, hogy egy akut beteget kivizsgálás vagy kezelés céljából más neurológiai osztályra helyezünk át. Az osztályunk rendelkezik egy hatágyas szubintenzív kórteremmel, korszerű betegőrző monitorokkal. Itt végezzük a thrombolysist és a plazmaferezis kezelést, itt figyeljük meg az idegsebészeti műtéteken átesett, súlyos állapotban lévő betegeket is.
Egy orvos számára izgalmas, ha a munkahelye szakterületen belül minden betegség ellátására alkalmas, de osztályunknak nem ez az egyetlen, és talán nem is a legnagyobb erőssége. Dr. Pánczél Gyula osztályvezető főorvos úr és Kiss Krisztina főnővér vezetésével sikerült egy olyan csapatot létrehozni, melyben mindenki tudja, mi a feladata. A nővérhiány minket is súlyosan érint, ezért igyekszünk megbecsülni, segíteni őket a munkájukban. Évente két alkalommal a csapatépítés jegyében az orvosok vendégül látják a nővéreket. Ősszel a Duna parton szoktunk bográcsozni, a vállalkozó kedvűek kajakozni. Év végén karácsonyi vacsorát szervezünk.
Nem lehet a neurológia minden területét egyformán ismerni, ezért minden témának van egy felelőse, akit bármikor bárki megkérdezhet. A reggeli megbeszéléseken minden beteg kezelését áttekintjük, meghallgatjuk egymás véleményét. A nap egyik fénypontja az ebéd. Déltájban az orvosi szobában kialakított ebédlőben találkozunk, ilyenkor általában tilos szakmáról beszélni, ez a relaxációs félóránk, ezalatt sokszor nevetéstől hangos a szoba.
A kérdésre válaszolva idézem kedvenc olvasmányom, Thomas Mann József és testvérei című regényének sorait: amikor a testvérei által a kútba dobott Józsefet megtalálják, a karaván vezetője azt kérdezi tőle: „Természetes tartózkodási helyed ez, vagy jobb szeretnél másutt lenni?” Én ezt az osztályt természetes tar-tózkodási helyemnek tekintem, és nem szeretnék másutt lenni.
Milyen kihívásokkal néz szembe a Sclerosis multiplexben (SM) szenvedő betegek gondozása során?
– Az SM Ambulancián sokfajta neuroimmunológiai betegségben (myasthenia gravis, immunmediált polyneuropathiák, vasculitisek, stb,) szenvedő pácienst gondozunk, de nagy részük SM beteg. Az SM a fiatalok betegsége, leggyakrabban 20 és 40 éves kor között kezdődik, a karrierépítés és a családalapítás időszakában. A betegség általában hullámzó (relapszáló-remittáló) formában zajlik, ami azt jelenti, hogy a rosszabbodásokat javulások követik, egy vagy több új tünet megjelenése után a beteg spontán vagy kezelést követően teljesen panaszmentessé válhat. Nem kiszámítható, betegenként eltérő, hogy a rosszabbodások milyen időközönként következnek be. A betegség ma még nem gyógyítható, de a számos, rendelkezésre álló betegségmódosító terápiával a rosszabbodások ritkíthatók, és későbbre tolható az ún. másodlagosan rosszabbodó fázis kezdete, melyben a fogyatékosság folyamatosan halmozódik. Ma Magyarországon közel 20, eltérő hatáserősségű és mellékhatás profilú immunmoduláns készítmény van forgalomban. A diagnosztika is sokat fejlődött, hamarabb és nagyobb biztonsággal tudjuk a diagnózist felállítani. Egy kezelés hatástalanságát a klinikai tünetek rosszabbodása és a rendszeresen végzett MRI vizsgálatok támaszthatják alá, ilyen esetekben mérlegelni kell a gyógyszerváltást.
Mint minden más krónikus betegségben, SM-ben is a gondozó orvos legfontosabb feladata, hogy optimális szintre emelje a betegek együttműködését és terápiahűségét. Különösen igaz ez SM-ben szenvedő betegek esetében, ahol a tünetmentes időszakokban a betegségtudat elhalványul, a beteg érdemi tünetek, panaszok hiányában nem érez késztetést az együttműködésre, a kezelést könnyen felfüggesztheti. A nem megfelelő terápiahűség negatívan befolyásolja az életminőséget, gyakoribbak a kórházi kezelések, a korai rokkantság további terhet ró az egész társadalomra.
Az évek során az orvos-beteg kapcsolat megváltozott, a betegek tartós együttműködése, a terápiahűség csak úgy érhető el, ha a beteg a közvetlen utasítások végrehajtása helyett érdekeltnek érzi magát a terápia eredményességének fokozásában, ha részt vesz a terápiás döntésekben. Érdemi terápiás gondolkodás viszont csak olyan betegtől várható el, aki kellően „képzett” betegségének minden részletét illetően.
A megfelelő terápia kiválasztása, követése mellett nagy hangsúlyt fektetünk a betegedukációra is. A betegség kezdeti szakasza a megismerés, elfogadás időszaka. A felnőtt élet kezdetén nehéz megküzdeni egy mindent megváltoztató krónikus betegség gondolatával. Ideális lenne, ha a betegséget ismerő klinikai szakpszichológus is főállásban rendelkezésre állna az osztályon, sajnos erre jelenleg nincs lehetőségünk. A munkámat segítő két szaknővér, Péter Tünde és Juhászné Nagy Erika kitartó lelkesedéssel és elkötelezettséggel foglalkozik nemcsak a betegek felvilágosításával, az alkalmazott gyógyszeres terápiák követésével, hanem a betegek pszichés panaszainak a csökkentésével is. Ezt a feladatot osztályos munkájuk mellett látják el, a betegséggel kapcsolatos tudást szabadidejükben, önszorgalomból sajátították el. Nélkülük nem működhetne az SM Ambulancia. Itt szeretném méltatni Dr. Bartos Andrea és Dr. Oláh Ágnes munkáját is, akik szintén oszlopos tagjai a neuroimmunológiai csapatnak.
Milyen szerepet tölt be a Magyar Neuroimmunológiai Társaságban?
– 2021-ben az a megtiszteltetés ért, hogy beválasztottak a Társaság vezetőségébe. A főtitkári feladatok mellett én vagyok az egyik felelőse az SM Centrumokban dolgozó nővérek képzésének. A feladat elvállalása után tájékozódtam afelől, hogy milyen képzésben részesülnek más országokban és hazánkban az SM nővérek. Magyarországon az SM betegek ellátása speciális centrumokban történik, melyeket a megyeszékhelyeken, egyetemi klinikákon, és nagyobb budapesti közkórházakban szerveztek meg. A centrumok nagy részében az SM nővérek osztályos feladataik mellett látják el a nemcsak SM-ben, hanem más neuroimmunológiai betegségben szenvedők gondozását is. Külön jutatást nem kapnak, egységesített képzésben eddig nem részesültek. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy tőlünk nyugatra az SM nővérek hosszú, és a betegég minden részletére kiterjedő képzési folyamat után nyerik el a képesítést, ami szakmai és anyagi szempontból egyaránt előnyösebb helyzetbe hozza őket.
2021-ben a MANIT Elnöksége a nővérképzés nemzetközi egyenértékűsége érdekében alapképzésként az Európai SM Platform keretein belül működő Nurse Pro program hazai adaptációja mellett döntött. Egyéves kitartó munka árán elértük, hogy a korszerű tananyag ma már magyar nyelven is elérhető. Az ingyenes képzés után sikeres vizsgát tevő nővérek nemzetközi SM nővér képesítést kapnak. Az elmúlt hónapokban sok nővér végezte el a tanfolyamot. Most azon dolgozunk, hogy a hazai hatóságok is elismerjék ezt a magasabb tudást, és ez ne csak erkölcsi, hanem anyagi megbecsüléssel is járjon.
Említette a betegedukáció fontosságát. A terápia sikeréhez a beteg is hozzájárulhat?
– Véleményem szerint az egészségügyi edukációt, testünk működésének megismertetését korán, óvodás, kisiskolás korban szükséges elkezdeni, hangsúlyt fektetve a megelőzésre. Hosszasan lehetne sorolni azokat a káros életmódbeli tényezőket, amelyek betegségek kialakulásához vezetnek, most csak egyet emelnék ki közülük, az elhízást. A WHO adatai szerint ma az elhízás Európában járvány méretű, a felnőtt lakosság 59, a gyermekek közel 30 %-a túlsúlyos vagy elhízott. Az elhízás minden szervünket károsítja, hatással van a szívre, a májra, a vesékre, az ízületekre, 2-es típusú cukorbetegséghez, szív- és érrendszeri betegségekhez, magas vérnyomáshoz, a szívben vagy az agyban infarktus kialakulásához vezethet. Az elhízott emberek háromszor nagyobb valószínűséggel kerülnek kórházba COVID-19 fertőzés miatt is. Számos vizsgálatot végeztek az elhízás és az SM betegség közötti kapcsolat megállapítására, és azt találták, hogy a serdülőkori elhízás nemtől függetlenül megduplázza az SM kialakulásának rizikóját.
Sajnos, sok emberben az egészséges életmódra vonatkozó szabályok betartása ellenére is kialakul valamilyen krónikus betegség. Sok krónikus betegség egyensúlyban tartható, például az SM is, de a klinikai vizsgálatokban bizonyított eredmény csak akkor érhető el, ha a beteg az illető gyógyszert az előírásoknak megfelelő módon szedi vagy adja be magának. A WHO adatai szerint a krónikus betegségekben a terápiát felfüggesztők aránya a diagnózist követő első évben a legmagasabb. Stroke-on átesett betegeknél ezt gyakran tapasztaljuk, SM betegek esetében az arány valamivel alacsonyabb. Az utóbbi évtizedben a betegek együttműködésére az orvosokkal és a kezeléssel a „compliance” szakkifejezést az „adherencia” fogalma váltotta fel. A „compliance” egy olyan együttműködést takar, ahol az orvos utasít, a beteg azt betartja. Sokkal jobb eredményt érünk el akkor, ha a megfelelően felvilágosított, képzett beteget be tudjuk vonni a jövőjét meghatározó terápiás döntésekbe, és próbálunk olyan kezelést választani, ami illeszkedik a személyiségéhez, életviteléhez. Ez az alapja a tartós együttműködésnek, adherenciának. A krónikus betegek eredményes gondozása meglehetősen időigényes.
A neurológiai betegek ellátása során mi számít sikernek?
– „Neurológusnak lenni jó”. A neurológiai diagnosztika legfontosabb két eleme a modern képalkotó vizsgálatok korában is a pontos kórelőzmény felvétele és a részletes fizikális vizsgálat maradt. A panaszok kialakulásának időrendje (lassan, fokozatosan vagy hirtelen jelennek meg), a tünetek egyéni társulása már jelzi, hogy melyik betegségcsoporttal van dolgunk, és az idegrendszer melyik területei érintettek. A részletes vizsgálat után a neurológus leszűkíti a szóba jövő kórképek listáját, eldönti, hogy milyen eljárásokkal tudja alátámasztani az elméletét. Az orvos olyan, mint egy nyomozó, és ez a szerep neurológiában kifejezetten érvényesül: a pontos kórelőzmény, fizikális vizsgálat tapasztalatai szükségesek az MRI képek helyes értékeléséhez. Izgalmas kihívás, neurológusnak lenni jó, mert strukturált, fegyelmezett gondolkodást igényel.
Amióta az akut stroke ellátásban a thrombolysis és a thrombectomia (az agyat ellátó verőeret elzáró vérrög feloldása vagy mechanikus eltávolítása) rutin feladattá vált, megváltozott az agyi keringészavar miatt kórházba került betegek prognózisa. Az eddig halálra vagy súlyos fogyatékosságra ítélt betegek sikeres beavatkozást követően tünetmentesen távozhatnak, jó életminőségben, biztonságban tölthetik mindennapjaikat.
A neurológiai betegségek nagy része nem gyógyítható, de a diagnosztikai eszközök gyors fejlődése korai és pontos diagnózist tesz lehetővé, még a visszafordíthatatlan károsodások kialakulása előtt. Az úgynevezett biológiai vagy antitest terápiák megjelenésével számos neurológiai betegség egyensúlyban tartható. Az előzőkben sokat beszéltünk az SM komplex terápiájáról. Óriási sikerként könyvelhetjük el, ha egy fiatal SM beteg az eredményes gondozás következtében meg tudja valósítani eredeti célkitűzéseit, folytathatja a tervezett szakmai karrierjét, családot tud alapítani. Megható és felemelő érzés gyönyörködni betegeink gyermekeinek fotójában, együtt örülni családi sikereiknek. Úgy érezhetjük, hogy részünk van az események kedvező alakulásában.
Osztályos gyógyító munkánk nagyrészt rutin feladatok elvégzéséből áll, de minden nap jó érzés csapattagként elfáradni, nehézségeinkből viccet csinálni. Erőt ad, hogy elhasznált energiatartalékunkat közös forrásból tölthetjük fel újra. Hiszek abban, hogy hatékonyan gyógyítani csak harmonikus csapatmunkával lehet, sikereink nem egyéniek, hanem minden az egész közösség érdeme, akikkel dolgozunk és éljük átlagos hétköznapjainkat.
/Szilágyi Szilvia/