„NINCS ANNÁL NAGYOBB BIZALOM, MINT AMIKOR VALAKI ENGEDI MAGÁT ELALTATNI EGY MÁSIK EMBER ÁLTAL.” – Dr. Ruszkai Zoltán PhD osztályvezető főorvos, egyetemi adjunktus, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának (AITO) fő feladata az életveszélyes állapotban lévő, intenzív megfigyelést és kezelést igénylő betegek ellátása mellett, a műtétre kerülő páciensek perioperatív ambuláns kivizsgálása, előkészítése, illetve a műtéti altatás, érzéstelenítés és fájdalomcsillapítás biztosítása. Az osztály feladata a műtőn kívüli endoszkópos beavatkozásokhoz és kardioverziókhoz biztosított periprocedurális aneszteziológiai tevékenység is, valamint segítséget nyújtanak az osztály dolgozói a kórház más osztályain megkezdett újraélesztéshez és egyéb életmentő beavatkozásokhoz.
Az AITO osztályvezető főorvosa Dr. Ruszkai Zoltán PhD 2019. szeptemberétől dolgozik a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban, az osztályt 2020 nyarán vette át. Mennyire összetett a munkája?
– Eléggé összetett a feladat. Ennek az osztálynak 2 fő része van, az egyik az intenzív osztály, a másik pedig az aneszteziológiai szolgálat. Ehhez még megörököltem a műtővezetői feladatokat is. Ez nagyon sok feladat egyben, ugyanakkor a jobb tervezhetőség nagy előnyt is jelent: a műtéti tervek és előjegyzések, – azaz a manuális társszakmák részéről az igények – jobban illeszthetők a lehetőségekhez, mert látom, hogy az adott napon hány aneszteziológus orvos, asszisztens, műtősnő és műtősegéd áll rendelkezésre. Az aneszteziológiához tartozik a műtői és a műtéten kívüli aneszteziológiai ellátás. Kórházunk betegei részére teljes körű műtéti érzéstelenítést, narkózist (altatást) és regionális érzéstelenítést biztosítunk, de egyéb regionális aneszteziológiai technikákat is igyekszünk felvenni pl. emlőműtétekhez, hasi és végtagokon végzett műtétekhez. Ez utóbbiak sokkal inkább fájdalomcsillapítási technikák, melyeknek a posztoperatív időszakban van kiemelt jelentőségük. Évente mintegy 6500-7000 aneszteziológiai beavatkozást végzünk a kórház műtőiben, ezen felül közreműködünk endoszkópos vizsgálatoknál, gyomor-, és vastagbéltükrözésnél, rövid narkózisban végzett, műtőn kívüli beavatkozásoknál, pl. elektromos kardoiverzióknál, amikor rövid altatásban történik a szívritmus visszaállítása, illetve a Pszichiátrián az elektrokonvulzív kezelésekhez biztosítunk anesztéziát. Az intézmény profiljának megfelelően elsősorban felnőtt betegek műtéti érzéstelenítését végezzük, de vállalunk altatást 3 év feletti gyermekek kisebb műtéteihez is. Műszerezettségünk és szakmai felkészültségünk lehetővé teszi a nagy terhelést jelentő, magas kockázatú, kiterjesztett, több szervet érintő műtétek biztonságos érzéstelenítését is.
Mennyire komplex az aneszteziológiai tevékenységük, a műtéti ellátáson felül?
– A műtéti ellátás mellett részt veszünk a betegek műtéti előkészítésében és műtét utáni kezelésében is. A műtétet megelőzően az Aneszteziológiai Ambulancián a betegeket kivizsgáljuk és meghatározzuk a megfelelő műtéti előkészítéshez szükséges fő irányvonalakat, hogy a betegek a legoptimálisabb és a legjobb egészségügyi állapotban kerüljenek a műtőbe. Itt történik annak a felmérése, hogy milyen a beteg terhelhetősége, a műtéti teherbíró képessége. Az aneszteziológusok feladata és kompetenciája, hogy megállapítsák, biztonsággal operálható-e a beteg, akit úgy kell ellátni, hogy a műtét után gyógyultan és megfelelő életminőséggel hazamehessen a családjához. Nincs annál nagyobb bizalom, mint amikor valaki engedi magát elaltatni egy másik ember által. Ezt – az akár mottóként is megfogalmazható alapelvet – mindig szem előtt kell tartanunk, hiszen amikor elaltatunk valakit, kiszolgáltatott helyzetbe kerül, hiszen elvesszük tőle azt, amihez mindenki ragaszkodik: az öntudatát és azt, hogy ő dönthessen. Amíg fekszik a műtőben, addig nem a saját maga ura, addig azt csinálunk vele, amit akarunk és ezzel soha nem szabad visszaélni. Ez egy óriási bizalom.
Az aneszteziológus dönthet úgy, hogy nem javasolja egy sebésznek a beavatkozást?
– Igen. Van, akit azonnal lehet operálni, esetenként előfordul, hogy nem lehet abban az időszakban megoperálni a beteget, mert életveszélyes lenne és további előkészítés szükséges, és olyan is előfordul, hogy úgy ítéljük meg, hogy soha nem lehet azt a műtéti beavatkozást elvégezni rajta, amit tervez a sebész. Ilyenkor kisebb műtéti terheléssel járó beavatkozást javaslunk.
Milyen feladatai vannak az aneszteziológusnak a műtét során és az azt követő szakaszban?
– A műtét alatti ellátás során monitorozzuk a betegeket, elaltatjuk, érzéstelenítjük, felügyeljük és felébresztjük őket. Április 1. óta működik a kórházban az „Ébredő”, ez egy posztanesztéziás ellátási egység, ami nem külön osztály, de a mi felügyeletünk alá tartozik. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi ajánlások szerint, minden beteg, aki műtétre kerül, posztanesztéziás megfigyelési egységbe kell, hogy kerüljön a műtét után, mert ebben a szakaszban kialakulhatnak olyan nem várt események, szövődmények, melyek akár potenciálisan a beteg életének elvesztésével is járhatnak. Egy bizonyos időtartamig ezeket a betegeket obszerválni kell, hogy olyan állapotban kerüljenek vissza az osztályra, ahol már a kórtermi felügyeleti szint elegendő, tehát nem kell őket monitorozni, nem szorulnak keringéstámogatásra vagy olyan agresszív fájdalomcsillapításra, ami közvetlenül a műtét után szükséges. Az Ébredő jelenleg 4 ággyal működik, ami elegendő arra, hogy azokat a betegeket oda vigyük, akik az alap vagy a társbetegségükből vagy éppen a műtét típusából, kiterjesztettségéből kifolyólag magas kockázati csoportba tartoznak. Azok a páciensek kerülnek az Ébredőbe, akiknél feltételezhető, hogy a műtét után történhet, vagy a műtét alatt történt valamilyen nem várt esemény, pl. nagyobb vérzés, keringésmegingás vagy csak az érzéstelenítési eljárás (pl. gerincközeli érzéstelenítés), illetve a laparoszkópos műtéti technika esetleges következményei (pl. az intraoperatív lehűlés kockázata ilyenkor sokkal magasabb) miatt kell még pár órát megfigyelnünk.
Az intenzív terápiás munka is ilyen komplex?
– Az intenzíves munka az egy kompaktabb történet, mert az nem osztható ennyi részre, de semmivel nem egyszerűbb és könnyebb, mint a műtéti tevékenység. Az intenzív ellátás során azokat a kritikus állapotú betegeket látjuk el, akik életveszélyes állapotban kerülnek be a kórházba és olyan beavatkozásra, monitorozásra, gyógyszeres terápiára szorulnak, amelyek az élet megmentésére, támogatására, szervpótló kezelésekre irányulnak. Azt szokták mondani, hogy az intenzíves mindent tud. Ez nincs így. Az intenzíves sem tud mindent és nem több senkinél. Azt szoktam mondani, hogy nem vagyok több a gasztroenterológusnál, mert nem tudok endoszkópiát csinálni, nem vagyok több a sebésznél, mert nem tudok operálni, és nem értek olyan mélységben az endokrin betegségekhez sem, mint az endokrinológus, de egy olyan ellátást tudok biztosítani, ahol a felügyeleti szint során gyakorlatilag másodpercről másodpercre tudom monitorozni a beteg életfunkcióit. Azaz az intenzív terápia egy szoros, a nap 24 órájában állandó személyes jelenlétet és betegfelügyeletet garantáló, ezáltal azonnali beavatkozási lehetőséget biztosító ellátási forma. Ezért van az, hogy az intenzív osztályokon elvileg a személyzet létszámának egészen más arányúnak kellene lennie, mint bárhol máshol. Az igazi intenzíves ellátás úgy néz ki, hogy egy betegre jut egy nővér. Ez Magyarországon sehol nem valósul meg sajnos, nálunk sem. Próbáljuk azt a célt tartani, hogy egy nővér maximum két beteget lát el, de ez sem mindig sikerül a nővérhiány miatt. Fontos, hogy az intenzíves munka során egy állandóan felfokozott ritmusban dolgoznak a nővéreink, ami nagyon gyorsan kiégéshez vezethet, ezért ebben a szakmában nagyon nagy a fluktuáció és sajnos a lemorzsolódás. Ez a munka leginkább a fiatal korosztálynak való, de nagyon kevés az utánpótlás.
Mennyire korszerű, felszerelt a kórház Intenzív Terápiás Osztálya?
– Az Intenzív Osztályunk 10 ágyas és a nagyon speciális kórképek, betegségek kivételével szinte mindenféle beteggel találkozunk. Intenzív Terápiás Osztályunk elérte III. progresszivitási szintet, ami azt jelenti, hogy a legmagasabb szintű monitorozást tudjuk biztosítani, és képesek vagyunk ellátni a bármilyen okból hozzánk kerülő legsúlyosabb, kritikus állapotú betegeket. Végzünk vesepótló kezelést, keringés monitorozást, vértisztító eljárásokat. Vannak olyan monitoraink, amik kuriózumnak számítanak Magyarországon, például az elektromos impedancia tomográfia, ami nagyon kevés intézményben van. Ez egy olyan eszköz, mellyel a lélegeztetést tudjuk optimalizálni. A testre felhelyezett 16 elektróda segítségével légzésről légzésre látjuk hova került levegő a tüdőbe, hova nem, hol van túlfeszítés, mindezt folyamatos, valós idejű megfigyeléssel.
A COVID-19 időszaka az intenzív osztályt vette legjobban igénybe. Hogyan dolgoztak a legnehezebb időszakban? És hogyan dolgozták fel a mentális megterhelést?
– A pandémia időszaka borzalmas volt. Az alap ellátásainkon kívül a COVID-19 intenzívet is működtettük. Összességében szinte ugyanezzel a létszámmal tettük mindezt, mint amennyivel most dolgozunk. Voltak nővérek és orvoskollégák idevezényelve természetesen, akik lelkiismeretesen végigdolgozták velünk ezt az időszakot és pár nővér ezután úgy döntött, hogy szeretne itt maradni az intenzíven és voltak olyanok is, aki az intenzíven dolgoztak és azóta aneszteziológiai szakasszisztensek lettek. Ez a pozitív hozadéka, de azt gondolom, hogy mind a fizikális, mind pedig a mentális megterhelés óriási volt és nem tett jót az osztályon dolgozók lelki állapotának, egészségének. Az intenzíves nővéreknek, – mivel a járvány lecsengése után megkaptuk a teljes COVID-19 ellátást – egy olyan ellátási formát kellett nyújtaniuk, ami az ő munkájuktól teljesen idegen. Ez egy nagyon nehéz időszak volt. Ráadásul Magyarországon nincs annak kultúrája, hogy akár egy felajánlott segítséget igénybe vegyenek (kórházunkban is volt erre lehetőség), elmenjenek pszichológushoz, csoportos vagy egyéni beszélgetésre, ami egy ilyen helyzetben elengedhetetlen lenne. Sokszor nem ismerjük fel időben, hogyha megkezdődött a kiégési fázis.
Osztályvezető főorvosként találkozik a betegekkel?
– Manager szemléletű vezetői szemléletet próbálunk ezen az osztályon megvalósítani, ami nagyon sok helyen nem jellemző. Ez azt jelenti, hogy sem nekem, sem a főnővérnek nincsen állandó személyes kapcsolatunk a betegekkel, a szoros értelemben vett betegellátásban, a mindennapi betegágy melletti vagy éppen műtői munkában nem veszünk részt folyamatosan, de hozzánk bármikor bárki fordulhat kérdéssel, kérhet szakmai tanácsot, vagy akár javasolhatja, hogy miken próbáljunk esetleg változtatni, újítani. Nekünk – azt gondolom -, nem az a feladatunk, hogy mindent tudjunk és ott legyünk mindenhol, hanem az, hogy működőképessé tegyük és fenntartsuk az osztály működőképességét. Ez alapvetően nem egy látványos tevékenység, ehhez nagyon sok háttérmunkára van szükség.
Vargáné Farkas Diána 2021-ben kezdte meg munkáját a kistarcsai kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályán főnővérként. Nagyon fontosnak tartja a szakdolgozókkal való kommunikációt.
– 2023. június elsejével ért véget a covid. Akkor oldották fel a Covid osztályt. Nagyon megterhelő időszak volt az itt dolgozó nővérek számára, de helytállásuk ebben a nehéz helyzetben is példaértékű volt, igyekeztem tartani bennük a lelket és megérteni őket. Munkám fontos részének tartom, hogy beszélgessek a kollégákkal, meghallgassam, ha problémáikkal, ötleteikkel, javaslataikkal fordulnak hozzám.
Mennyire komplex a feladata főnővérként?
– Elég komplex, szeretnék mindenről tudni. Feladataim közé tartozik a személyi és tárgyi feltételek biztosítása, kapcsolattartás a háttérosztályokkal, a beszállító cégekkel, az igazgatósággal, szakmai felügyelet, ellenőrzés, az anyagok biztosítása, amelyhez van segítségem, a gazdasági nővér személyében. Ha nincs elég nővér, beállok én is. Mindent szeretek ebben a munkában, annak ellenére, hogy időnként úgy érzem sok a teher. Rendkívül betegcentrikus gondolkodású vagyok, azt vallom, hogy minden munka végén a beteg áll és az ő érdekében kell cselekednünk, mindig a beteg jóléte kell, hogy a szemünk előtt lebegjen. A segítő szakma szerintem erről szól.
A főnővér is ránéz a betegekre?
– Nagyon ritkán jut erre idő, főként a reggeli átadásoknál találkozom velük személyesen. A szakdolgozóink nagyon szépen ápolnak, szakmailag jól felkészültek, lelkiismeretesek, kiválóan kommunikálnak a betegekkel, megható volt látni, amikor először hallottam ezt, miután egy másik kórházból átkerültem Kistarcsára, nagyon büszke vagyok Rájuk.
Milyen létszámmal dolgoznak?
– 23 nővér dolgozik az osztályon, ketten most gyesen vannak. A gazdasági nővér és a főnővér ritkán vesz rész a betegellátásban, tehát aktívan 21 nővér látja el a betegeket. Ez 10 ágyat jelent. Szakdolgozóink fele teljes munkaidőben, a többiek pedig részmunkaidőben dolgoznak.
Az Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály munkája team munka, csapatban gondolkodnak és egymásra vannak utalva. Badinné Kalmár Andrea részlegvezető, aneszteziológiai szakasszisztens 1988. augusztusa óta dolgozik a kistarcsai kórházban. A Neurológiai Osztályon nővérként kezdte, majd 1991-ben került az Aneszteziológiai Osztályra beosztott asszisztensként, később pedig vezető asszisztensként.
Jelenleg milyen feladatokat lát el?
– Feladatom az osztály Aneszteziológiai részlegén az aneszteziológiai asszisztensek munkájának koordinálása, segítése, ellenőrzése, és értékelése. Munka és ügyeleti beosztás, szabadságtervezet elkészítése és egyéb, dolgozókkal kapcsolatos adminisztrációs feladatok elvégzése. A gördülékeny munkavégzés érdekében az aneszteziológiai tevékenységhez szükséges személyi, és tárgyi feltételek megteremtése, eszközök, gyógyszerek, fogyóanyagok igénylése, gépek, műszerek karbantartásának, javíttatásának szervezése. Rendszeresen dolgozom műtőben asszisztensként is. Team munkában dolgozom, főorvos úrral, a főnővérrel és 13 asszisztenssel.
A kistarcsai kórház akkreditált képzőhely, részt vesz az orvos-, szakorvos- és szakdolgozói képzésben, továbbképzésben, elméleti és gyakorlati oktatásban is. Vagyis a gyógyító munkán kívül képzésekkel is foglalkoznak.
– A kórház a Semmelweis Egyetemnek oktatókórháza, rezidens képzésben, szakorvosi képzésben is részt veszünk – mondja Dr. Ruszkai Zoltán osztályvezető főorvos, aki egyetemi adjunktusi feladatait is ellátja. Másrészt hangsúlyt fektetünk a folyamatos önképzésre, mert nagyon nagy jelentősége van a betegellátás szempontjából. Minden pénteken – a műtéti program befejezése után – egy rövidebb témát feldolgozva tartunk egy belső képzést (ezt „lunch meeting”-nek neveztük el, melynek etikett szabályai előírják az üdítő, kávé és harapnivalók biztosítását is), valamint minden hónap utolsó péntekén (ilyenkor a műtőtakarítás miatt elektív műtéti program nincs) valamely témakörben meghívunk előadókat vagy az osztályról valaki önkéntes alapon készül prezentációval, amit meghallgatunk és átbeszélünk. Ezen kívül kongresszusokra járunk, amit igyekszem támogatói segítséggel megoldani, hogy ne kerüljön a kollégáknak sok pénzbe és el tudjanak jutni. Ezen kívül tartunk magyar és külföldi kongresszusokon előadásokat is. Ami nekem a nagy szívfájdalmam, hogy Magyarországon nem kap az ember dedikált időt kutatásra, de próbálunk azért kutatási programokban is részt venni. A pandémia alatt egy multicentrikus klinikai vizsgálatban vettünk részt, most pedig tervezünk elindítani két, lélegeztetéssel kapcsolatos klinikai vizsgálatot, illetve regisztráltam az osztályt egy nagy nemzetközi vizsgálatba, ami légút biztosításról szól. Ezekből éves szinten 1-2 publikációnk is születik. December óta részt veszünk egy nemzetközi együttműködésben, amit egy magyar és egy cseh intenzíves professzor hozott létre, ez egy oktatási és kutatási programok létrehozásáról szóló kezdeményezés lengyel, cseh, szlovák, szlovén, horvát és magyar kollégákkal, de van még a csapatban szerb és román kolléga is. Folyamatosan képezzük magunkat, az osztályon 25 orvos dolgozik, ebből 19 teljes állásban és van 6 szakorvos jelöltünk. Két kolléganő pedig gyesen van. Nagyon jó hozzáállású a csapat, nagyon szeretek velük dolgozni és büszke vagyok rájuk, illetve büszke vagyok arra, hogy egy ilyen csapatnak lehetek a tagja.
/Szilágyi Szilvia/
