Dolgozói riportsorozat – Sándor Jánosné

„A REHABILITÁCIÓN NAGYON SZÉP, LÁTVÁNYOS A FEJLŐDÉS. NAGYON MEG TUDOM DICSÉRNI A BETEGEKET.”

Interjú Sándor Jánosnéval, a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztály főnővérével

Sándor Jánosné, Györgyi a Váci Egészségügyi Szakközépiskolában 1990-ben végzett, attól az évtől kezdve dolgozik a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályán, melynek 2006 óta a főnővére. 65 ágyas osztályon látják el a betegeket, (a covid után 40 ágyas, szépen felújított osztály működik) ahol az ellátottak jelentős hányadát a stroke és következményei miatt rehabilitáltak csoportja teszi ki, de sok csípőtáji törött és térd műtét utáni beteget is rehabilitálnak. Emellett egészségmegőrző és kondicionáló tevékenységet is folytatnak.

Hogyan kerülnek a betegek az osztályra?

– Osztályunkra előzetes szakvizsgálat, illetve más kórházból történő áthelyezés során a kórházi kezelőorvossal történt megbeszélés alapján kerülnek felvételre a betegek. A rehabilitációra való alkalmasság feltétele, hogy fizikailag terhelhető és megfelelő együttműködésre képes legyen a beteg. A sikeres rehabilitáció kulcsa, hogy a beteg is, a hozzátartozó is együtt tudjon működni az orvossal, a nővérrel, a gyógytornásszal, a fizikoterápiás asszisztenssel, a masszőrrel, a pszichológussal, dietetikussal és a logopédussal. Akkor gyógyul egy beteg, ha együtt tud működni.

Mely betegségcsoportokban végeznek rehabilitációs kezelést?

A rehabilitáció egy team munka, nagyon sokan dolgozunk együtt. A neurológiáról a strokos betegek kerülnek hozzánk, az ortopéd traumatológiáról pedig átvesszük a műtött betegeket rehabra. Stroke után féloldali bénulás, egyensúlyzavar, beszédzavar léphet fel, ezeket rehabilitáljuk, illetve a neurológiai betegségek következtében kialakult funkciózavarokat, a traumatológiai ellátást követően a posttraumas állapotokat, pl.csípőtáji törések. Az idegsebészeti gerincműtétek, az orthopediai műtétek után, a csípő-, térdizületi prothesis beültetés esetén is nagy szükség van ránk. Hozzánk tartozik ezen felül a végtagamputált betegek művégtaggal való ellátása, használatának betanítása, és segítséget nyújtunk a járóképesség visszanyeréséhez és önálló életmód elsajátításához. Egyes esetekben mozgásszervi betegek (nagyizületi- és gerinc kopásos betegségek) komplex fiziotherápiás kezelését is vállaljuk.

A gyógyult betegek utógondozásával is foglalkoznak?

–  Igen, a már korábban osztályunkon kezelt betegeink ellenőrzését, gondozását is végezzük és ambulans betegek rehabilitációs kezelését is vállaljuk. A traumás sérültek ellátása utáni rehabilitációt, mozgásszervi betegek fizioterápiás -, aphasias betegek logopaediai kezelését.

Hogyan épül fel egy nap az osztályon?

– A nővérek reggel gyógyszert osztanak, bekötik az infúziókat, reggeliztetnek, utána elkezdődnek a csoportos tornák, melyeket az ágyban végeznek a betegek. Egy kis pihenés és ebéd után pedig egyéni foglalkozásokat tartanak a gyógytornászok, pl. lábmozgató gépekkel, vagy kinti tornával. Főnővérként a betegekkel kapcsolatos feladatom a segédeszközökkel történő ellátás. A Rehabilitációs Ambulanciánkon előjegyzés alapján betegvizsgálat mellett gyógyászati segédeszköz felírását is folytatjuk, úgy mint prothesis, orthesis, önhajtós és elektromos kerekesszék, egyéb testközeli és testtávoli segédeszközök, járássegítő eszközök.

Korosztály tekintetében az idősebbek kerülnek az osztályra?

– A combnyak törött betegek idősek, de a stroke – os betegek sajnos gyakran fiatalok. Stroke esetében heteket töltenek a kórházban, még egy gyenge stroke esetén is min. 40-50 nap a felépülési idő. Neurológiáról kerül hozzánk egy stroke -os beteg, akinek ha a beszéde is elmegy, akkor segít a logopédus, akinél lelki támaszra van szükség, annak ott a pszichológus. A térd műtöttek egészen jó állapotú betegek, akik kivárták a műtétet, de az ő gyógyulásuk is elég hosszú folyamat. A térd ugyanis nehezen gyógyul. Az osztályunkon majdnem mindig ágyban fekvő beteggel kezdünk, utána már üldögélnek egyedül, aztán felállítja a gyógytornász, pár lépést megtesznek a kórteremben. Minél ügyesebb, magabiztosabb lesz valaki, annál hamarabb engedjük el egyedül is sétálni. Nálunk minden segédeszköz adott és betanítjuk a betegeknek a használatát. Házi ápolás keretében javaslunk otthoni gyógytornát. Pár hónap múlva megnézzük, mennyit fejlődtek. A régi stroke – os betegek jönnek tornára, fizioterápiára, átmozgatjuk őket, infúziót kapnak, ilyenkor kb. 2 hetet töltenek itt.

A nővérek nagyon összetartóak ezen az osztályon…

– Nincs nővérhiány nálunk, nem is volt sosem. Egy nagyon jó csapat dolgozik együtt, amit a covid még inkább összekovácsolt. A járvány alatt teljes mértékben kivettük a részünket. 2020. február végén megbeszéltük a kollégákkal, hogy vállaljuk a fertőző osztályon a betegek ellátását, hiszen ekkor már tudtuk, hogy a mi osztályunk lesz lezárva. Nagyon féltünk és csak abban bízhattunk, hogy épségben, egészségben és a legjobb tudásunk szerint végezzük majd a munkánkat. 130 ágyon telt házzal mentünk hónapokon keresztül. Nagyon nehéz volt, rengeteg drámai pillanattal, de én csak a szépre emlékszem. A gyógyult betegek örömére, a több ezer negatív tesztre, amit csináltunk, mert ugye csak negatív teszttel lehetett a fertőző osztályról kikerülni. Az első hullám gyakorlatilag a bemelegítés volt, mert utána megérkezett a második és a harmadik hullám is. Megismertük a kórház összes dolgozóját, együtt dolgozhattunk, barátságok szövődtek köztünk. A fertőző betegellátás az egy nagyon komplex feladat, volt kismama, friss hasi műtött beteg, hemofíliás, leukémiás, stroke-os, pszichiátriáról átvett beteg és sorolhatnám tovább. Tényleg szinte minden szakterületről kaptunk beteget, nagyon sokat tanultunk. Soha nem szenvedtünk hiányt védőfelszerelésben, gyógyszerekben. Megtartottuk az ünnepeket, Húsvétkor a nővérek nyuszis fejpántban dolgoztak, volt Mikulás, Karácsonykor feldíszítettük az osztályt. A lelki gondozók kis ajándékokat készítettek a betegeknek, a katolikus és evangélikus tisztelendő urak is gyakran bejöttek hozzánk, erőt adni a betegeknek. Ezekre a szép, meghitt pillanatokra akarunk emlékezni. Rendkívül nehéz időszak volt, de megcsináltuk.  Nagyon büszke vagyok a kollégáimra, a szememben ők igazi hősök.

Olyan szeretettel beszél munkájáról és kollégáiról, szinte hihetetlen, hogy 33 év után is megmaradt a lelkesedése…

– A Rehabilitáción nagyon szép, látványos a fejlődés.  Nagyon meg tudom dicsérni a betegeket, amikor látom, hogyan fejlődnek napról napra, amikor már kint sétálnak a folyosón. A 33 év alatt még sosem éreztem magam kiégetnek. Fáradtnak, nagyon fáradtnak sokszor, de kiégve sosem. A nővérekre is vigyázok, nagyon szeretem őket. Régen összekovácsolódott csapat vagyunk, szabadidőnkben is sokat vagyunk együtt, télen Zakopánéban kirándulunk, nagy bulikat csapunk, de ottalvós vagy egy napos programokat is szervezünk, ilyenkor legtöbbször jönnek velünk orvosaink, főorvosaink is. Annak idején történelem tanár szerettem volna lenni, de Édesanyám javaslatára választottam az egészségügyi szakközépiskolát. Nem bántam meg, nagyon szeretem csinálni. Annyira az én világom. A nővérek műszakoznak, ami általában 2×12 óra, aztán 2 nap szabad nap, én pedig minden nap 8 órában járok dolgozni, nagyon messziről, napi 1-1 órát vezetek, de semmiért nem cserélném el.

Biztosan szép helyen él, ha ennyit utazik…

– Egy Pest megyei kis faluban élünk, gyönyörű udvarunk van, tartunk háziállatokat, van egy lovunk és 5 emunk. Imádjuk őket! Nemcsak a munkám ad örömet, hanem az otthonom és a családom is. Három szép lányom van, 29 éves a legnagyobb, Műszaki Egyetemen végzett, a középső gyermekem 26 éves pedagógus, fejlesztő pedagógus és a legkisebb 15 éves. A két nagyobbik bár már nem lakik velünk, nagyon sokat járnak haza, ami boldogsággal tölti el szívem.

Fruzsi