„A BETEGEKKEL VALÓ SZEMÉLYES KONTAKTUS, AZ A TISZTELET, AMI A BETEGEKBŐL IRÁNYOMBA ÁRADT, MEGVÁLTOZTATTA A GONDOLKODÁSOMAT…”
Interjú Dr. Kirschner Róbert PhD belgyógyász, kardiológus főorvossal
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórház V. Belgyógyászati Osztályát Dr. Kirschner Róbert PhD belgyógyász, kardiológus főorvos vezeti. Az osztály nefrológiai profillal kiegészített belgyógyászati osztály, ami azt jelenti, hogy a vese működésével és belgyógyászati betegségeivel is foglalkozik.Osztályán dolgozó szakorvosai nefrológiai, pulmonológiai, infektológiai és kardiológiai szakvizsgával rendelkeznek. Ez lehetővé teszi a lényeges határterületi problémák, úgy, mint a kardionefrológiai szindrómák, vagy a perifiás érbetegek (PAD) kardiológiai eseményeinek integratív szemlélettel történő kezelését is.
Mióta dolgozik a kistarcsai kórházban és hogyan változott szakmai élete?
– 2004-ben hívott át Pécsvárady Professzor Úr az akkori 144 ágyas osztályára részlegvezető főorvosnak a Péterfy Kórház Kardiológiai Osztályáról, azóta dolgozom a Kórházban. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy már 37 évesen részlegvezető főorvosnak neveztek ki, 40 évesen, 2007-ben pedig megbízott osztályvezető főorvosa lehetettem az akkor alakuló III. Belgyógyászati – Kardiológia osztálynak. 2008 és 2010 között Elgavish Professzor Úr meghívására az Amerikai Egyesült Államokban a Birminghami Alabamai Egyetemen kutatói munkát végeztem, egyúttal az Elgavish Paramagnetics kardiológiai kutatási igazgatója voltam. Az impakt faktoros kardiológiai – radiológiai szaklapokban megjelentetett elsőszerzős tudományos közleményeim képezték a téziseit a PhD dolgozatom 2011-es summa cum laude megvédésének a Pécsi Tudományegyetemen. Egy éven át osztályvezető főorvosként a Péterfy Sándor utcai Kórház II-es Kardiovaszkuláris Belgyógyászatát vezettem. A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban 2013 óta vagyok kinevezett osztályvezető főorvos, azóta folyamatosan a Kórházban dolgozom.
Amikor 2004-ben átjöttem Kórházunkba, Pécsvárady Professzor Úr és Urbanek Főorvosnő támogattak benne, hogy a szív MR vizsgálatokat megtanuljam és azokat végezzek az MR laborban. Ez így is történt. Ennek eredményeként 2006-ban az országban az elsők között sikerült kardiovaszkuláris MR vizsgálatból európai akkreditációt szereznem, a vizsgát Bécsben tettem le. Ez képezte az alapját a tudományos munkámnak, PhD téziseimet is ezen a szakterületen védtem meg. Itthon klinikai jellegű kutatást végeztem alsóvégtagi érszűkületes betegeken végzett dobutamin terheléses szív MR vizsgálatokkal. Az Amerikai Egyesült Államokban pedig preklinikai állatkísérletes vizsgálatokra alapult a tudományos munkám, illetve az ezek alapján írt cikkek sorozata. Az amerikai munkám során egy kontrasztanyag, egy MR kontrasztanyag kifejlesztésébe kapcsolódtam be, és állatkísérletekkel kerestük az okát, és bizonyítottuk be, hogy ez a kontrasztanyag képes megkülönböztetni az akut és a krónikus szívinfarktust egymástól. Mindezen túl, a szívinfarktus infarktus szövet méretének pontos meghatározásáról, és a veszélyes szívritmuszavarokat előidéző hegszövet – ép szívizom keveredésének MR-rel történő kimutatásáról, ábrázolásáról szóltak a tudományos közlemények. Ezek ún. posztprocesszing számítógépes eljárások fejlesztését, kutatását jelentették.
A kórházban gyakorlatot végző orvostanhallgatókat be tudja vonni, illetve olyan irányba terelni, hogy tudományos munkákat is végezzenek?
Kisebb sajnos a vágy, az ambíció a fiatal Kollégákban erre. A klinikai munka kimerítőbb a számukra, ehhez hozzájárul az is, hogy a betegek és hozzátartozóik ma már sokkal kevésbé együttműködőek a gyógyításban, mint az 1990-es, és 2000-es években voltak. A szabadidő feláldozásával megy, hogyha valaki nem főállásban végez kutatómunkát, azt sokszor a pihenés rovására lehet megtenni, talán ma erre kevésbé elszántak. Általában érdekli őket a tudomány, és szívesen beszélgetünk róla, de a konkrét tudományos munka elindítása már nehézségekbe ütközik.
Önhöz a klinikai kutatómunka vagy a gyógyító munka áll közelebb?
– Röviden nem tudok válaszolni, csak egy kicsit kifejtve. Amikor az orvosi egyetemre mentem, akkor azzal a szándékkal indultam, hogy kutatóorvos legyek, de már az első éves nyári kórházi gyakorlat során megérintett a gyógyító munka szépsége. A betegekkel való személyes kontaktus, az a tisztelet, ami a betegekből irányomba áradt, megváltoztatta a gondolkodásomat, és ezért klinikai munka mellett döntöttem. Belgyógyász, majd a későbbiekben erre ráépítve kardiológus lettem. De nem adtam fel a tudományos ambíciómat, annál is inkább, mert engem nem csak az orvostudomány érdekelt, hanem más természettudományi ágak, és a matematika is. Ezért az orvosi munka mellett elvégeztem egy második egyetemet is, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Programozó Matematikusi Szakot. Ez segítette a tudományos munkámat, hiszen a matematikai statisztika alkalmazása egy nagyon fontos eszköz ahhoz, hogy a tudományos eredményeket megfelelő módon alá tudjuk támasztani adatokkal. És ebben sokat segített a matematika, ezen belül az informatikai matematika is.
Az osztályra legnagyobb számban milyen betegségekkel kerülnek be?
– A belosztályunk általános profilú, nefrológiai profillal kiegészítve, de rengeteg beteg fekszik nálunk kardiovaszkuláris panaszokkal, illetve betegségekkel. Szívelégtelenség, szívinfarktus, instabil angina, szívburokgyulladás, ritmuszavarok nagyon nagy számban fordulnak elő nálunk is. Különösen az időskori populáció rendelkezik ezekkel a kardiovaszkuláris szövődményekkel.
Nagyon kíváncsi lennék az Ön privát véleményére, hogy miért ilyen nagyszámú Magyarországon a kardiovaszkuláris betegségek előfordulása?
– Az általánosságokon túl, hogy gyakori a dohányzás és az elhízás, zsírosan táplálkozunk, mélyebb okok felelősek. Egyrészt genetikai meghatározottság is szerepet játszik a Kárpát-medencében élő populáció számára, nemcsak a magyarságra vonatkozóan. A magyarság számára ez még azzal nehezített, hogy a pszichoszomatikus háttér nagyobb szerepet kap a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásában. A depresszív állapot, a neurózis nagyon gyakori nálunk, és ez vezet a dohányzás nagyobb incidenciájára, és az elhízáshoz kialakulására is.
Ebből a szempontból kevésbé közelítjük meg a kardiovaszkuláris betegségeket, pedig akár fontos felismerés lehetne a prevenció tekintetében is. Joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem?
– Azért, mert ezek nem kerülnek elismerésre a betegeknél legtöbbször.
Ezek rejtve maradnak, vagy hogyha föl is tárják őket, a betegeknek nincs ilyen irányban betegségtudatuk, nem fogadják el, holott ténylegesen ez a fő ok. A Trianon-szindróma, a vesztes szabadságharc és levert forradalom emléke benne él a mai napig a magyarságban. Fontos szerepet játszanak ennek a kialakulásában, tehát történelmi okai is vannak ennek a fokozott depresszív állapotnak, ami a magyarságot jellemzi. Szerintem ezen a történészek és a humán értelmiség tudna segíteni, hogy feldolgozzuk kollektíven ezeket az emlékeket, és pozitívumként és büszkén éljük meg, hogy népünk milyen sikeresen élte túl ezeket a viszontagságokat, és végül kivívtuk a szabadságot, amivel élni kellene tudnunk.
Még mindig nem elfogadott pszichológushoz járni?
– A magyarság körében azért is titkolják a lelki problémákat, mert nem szívesen fogadja el a társadalom ezt a betegségtípust, hogy létezik, illetve az ilyen irányú betegséggel rendelkező betegeket sokszor a környezet, ha nem is taszítja ki magából, de elhatárolja egy kicsit magától.
Ennek tudatában van lehetőség erről beszélgetni a betegekkel?
– Igen, van ilyen lehetőség. A Pszichiátriai Osztály segítségét szoktuk ez esetben kérni. Mind pszichológus, mind pszichiáter kolléga segítségével élni szoktunk. Sok esetben ez már az ambuláns ellátásban történik.
Említette, hogy főleg idősebb betegek kerülnek be az osztályra kardiovaszkuláris szövődményekkel, miközben egyre több fiatal esetről is tudunk…
– A fiatalokat is kimerítik a munkahelyi gondok, a családi gondok, és megérintik őket a nemzetközi politikai és ideológiai változások is. Sok fiatal beteget is kezelünk, mind ambulanter, mind fekvőbetegként. Az idősekkel ellentétben itt már kábítószer alkalmazását is egyre gyakrabban látjuk. Talán az is közrejátszik, hogy ők a közösségi médiában és az internetben sokkal inkább involváltak, és ezen keresztül ezen eszmék terjedése sokkal kifejezettebb, mint az idősebb generációk által nézett közmédiában.
Biztos vagyok benne, hogy invitálták már külföldi kórházakba dolgozni, sosem mondott igent?
– Én kértem a hazajövetelemet, amikor elértem a tudományos munkám, a PhD megvédéséhez szükséges impakt faktort. Csakis arra az időre szerettem volna távol lenni Magyarországtól, amíg ezt a részét a munkámnak mielőbb beteljesítem. Nem mondom, hogy nem merült fel, nem játszottunk el a gondolattal, hogy esetleg az Egyesült Államokban maradnánk, későbbiekben klinikai munkát is végezni, de a mérlegelésünk után úgy döntöttünk, hogy hazajövünk. A későbbiekben számos alkalommal kerestek meg európai munkára, mind Németországban, mind az Egyesült Királyságban, de ezekre mindig nemet mondtam.
A beszélgetésünk során egyértelműen érezni, látni naprakészségét. Mi az a drive, hajtóerő, ami Önt motiválja és kíváncsivá teszi a mai napig?
– Ez a személyiségem része. Mint mondtam, én alapvetően kutatóorvosnak készülve mentem az egyetemre, és közben változott meg a gondolkodásom, hogy klinikai munkát fogok végezni, és jelen munkakörömben is tudom egyesíteni ezt a két énemet. Ugyan a szív MR vizsgálatokat nem volt módom már folytatni a kórházban, Amerikából való visszatérésemet követően, illetve az osztályvezetői, főorvosi pozíció elfoglalásával már nem volt erre módom, de azóta mintegy 30 klinikai vizsgálatnak voltam a vizsgálatvezetője itt a kórházban, és ez a tudományos igényeimet tulajdonképpen kielégíti.
Kutatói vénával rendelkező orvosként feltételezem szabadidejében is tudományos témában kutat…
– Szabadidőmben is természetesen olvasok, sokat járok külföldre is, kongresszusokra, és mások eredményeinek a megismerése is fontos a számomra. Azonban nem csak az orvostudomány érdekel, hanem humán jellegű is az érdeklődésem, ami középiskolás korom óta fennáll, és szabadidőm egy részét leköti az ezzel való foglalatoskodás. Elsősorban a történelem, Magyarország történelme, illetve a magyarság őstörténete az, ami kiemelkedően foglalkoztat. Ezen témákban való elmerülés sokat segít a napi stresszhelyzetek leküzdésében, a klinikai munkával járó konfliktushelyzetekben való kiégés megelőzésében.
A COVID évei alatt elvégeztem a Soproni Egyetemnek az egészségügyi menedzsment szakát. Abból a célból jelentkeztem oda, hogy javítsam a középvezetői készségemet, de ott kedvet kaptam ahhoz is, hogy a későbbiekben esetleg felsőbb vezetői tapasztalatokat is szerezzek.
Nincsenek nagyon kihasználatlan percei, jól gondolom?
– A hajnali órákban is, amikor fölébresztenek a kavargó gondolatok, a lelkiismeret, akkor podcastokat szoktam hallgatni, természettudományos, történelmi és politikai témákban, amelyek nagyon érdekelnek és kikapcsolnak, és segítenek visszaaludni.
Ön valóban a tudománynak és gyógyító munkájának szenteli életét.
Köszönöm a beszélgetést.
/Szilágyi Szilvia/
