„ONNAN TUDOM, HOGY VALAKI ITT DOLGOZIK, HOGY A FOLYOSÓN MEGISMER. HA VALAKI NEM ISMER MEG, AKKOR AZ KEZD GYANUSSÁ VÁLNI.”
Interjú Tóth Imre tűz – és munkavédelmi szakemberrel.
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban Tóth Imre azon kevesek közé tartozik, akit mindenki ismer. Nem véletlen, hiszen Imre felel 14 éve a kórház tűzvédelmi biztonságáért. Munkája kapcsán folyamatosan járja az épületet, az osztályokat és kapcsolatot tart a dolgozókkal.
– 2010-ben kerültem ide, nekem az alapszakmám az élelmiszeripari gépész technikus. Hét és fél évig dolgoztam egy csokoládégyárban, aztán váltottam és sportedző lettem. 10 éves koromtól sportoltam, lovaglásban voltam jártas, és gyakorlatilag a munka mellett elvégeztem az edzői képzéseket, a segédedzői középfokú edzői, illetve a szakedzőit. A Nemzeti Lovardába kerültem, és gyakorlatilag ott kilenc évig voltam telepvezető, gyakorlati oktató, lovas oktató. A lovardában a telepvezetőnek kellett tudnia a tűzvédelmi és munkavédelmi szabályokat is, és mivel műszaki végzettségem volt, a középfokút mind a kettőből el tudtam végezni. Utána jelentkeztem a Szent István Egyetem tűzvédelmi- mérnöki levelező szakára, ahol 2008-ban végeztem. Egy ismerősöm hívta fel a figyelmem, hogy a kistarcsai kórházba keresnek tűzvédelmis szakembert. Hárman is jelentkeztek az állásra, és engem választott az akkori gazdasági igazgató.
Emlékszik még, mivel töltötte az első munkanapját?
– Az elsődleges dolgom az volt, hogy átnéztem, milyen dokumentumok vannak a tűzvédelemmel kapcsolatban, illetve elkezdtem ismerkedni magával a kórházzal, az egész létesítménnyel. Azt hiszem mondhatom azt, hogy azon kevesek közé tartozom, akik majdnem mindenhol jártak már itt a létesítményben.
Mondhatjuk, hogy Ön ismeri a legjobban a kórházat?
– Igen, és korábban volt a kórháznak saját műszaki gárdája, akkor még ők is ugyanúgy ismerték az intézményt, mint én. Nekem az elején nagyon sokat segített egy kolléga, aki sajnos azóta elhunyt. Ő volt az, aki először körbevitt, és az első években tudtam rá számítani, sok mindenben segített.
Az intézmény minden szegletét megismerve, mi volt a következő lépés?
– Beleástam magam a tűzvédelmi feladatokba, átdolgoztam a szabályzatot, megnéztem, hogyan alakul a riasztási rend, hogyan kellene ezt csinálni. Aztán pedig elkezdtem gyakorlatokat szervezni, közösen a gödöllői katasztrófavédelemmel, hogy ők is lássák, hogy mire számíthatnak akció esetén és mi is tudjuk azt, hogy mire számíthatunk tőlük. Majdnem minden évben szerveztünk ilyen gyakorlatot, hol én, hol pedig a katasztrófavédelem. Idén is tartottunk helyismereti foglalkozást. Ez úgy történik, hogy van három csoport, mind a három csoport jön intézmény bejárásra, és utána egy adott feladatot végre kell hajtani, amibe a kórháznak is be kell csatlakoznia. Ha pedig mi szervezünk egy ilyen gyakorlatot, akkor ők erre szintén becsatlakoznak.
Emellett az itt dolgozóknak is tart tűzvédelmi oktatásokat?
– Igen, gyakorlatilag minden új belépőnek én tartok oktatást. Az ismétlődő oktatásra pedig összeállítottam egy tematikát. Ha kéri az osztály, akkor én tartom meg, de választhatják azt is, hogy egy osztályértekezlet keretén belül átbeszélik. Örülök, hogy sok osztály azt kéri, hogy én tartsak nekik egy rövid, tömör ismétlő oktatást. Szoktam is viccelődni azzal, hogy onnan tudom, hogy valaki itt dolgozik (és nem betegről van szó), hogy a folyosón megismer. Ha valaki nem ismer meg, akkor az kezd gyanússá válni.
A munkavédelmi feladatok ellátásában is részt vállal?
– Igen, abban is kaptam feladatot, a Covid hozta magával az egészségügyi válsághelyzeti kezelést is. Ugye ezt előtte katasztrófavédelmi tervnek hívták korábban, és volt egy kolléganő, aki ezt intézte, de nyugdíjba ment, és én örököltem meg tőle. Akkor változott meg ez egészségügyi válsághelyzeti tervvé, ami azóta már kiegészült honvédelmi tervvel.
Egy esetleges vészhelyzet esetén az Ön tervei és irányítása alatt cselekszenek az itt dolgozók? Mit tudhatunk ezekről a tervekről?
– Ezek a tervek nem nyilvános tervek, erről nem beszélhetek. Vészhelyzetben nem én irányítok, ez ennél sokkal összetettebb. Én nem vagyok 24 órában itt a létesítményben, de 24 órában elérhető vagyok. Van egy úgynevezett piros telefon, ami mindig nálam van, ezen bármikor elérnek, itt a kórházon belül egy belső rádió, van egy EDR rádió is most már, bármelyik elérhetőségen hívhatnak és én is a szükséges szervet. Közvetlen kapcsolatban vagyok a katasztrófavédelemmel. Ha van egy akció, akkor azt általában az itt lévők észlelik, a riasztási rendnek megfelelően elkezdik az intézkedést. En attól függően kerülök képbe, hogy milyen további intézkedésekre van szükség, tehát hogy sikerült – e még aránylag az elején megfogni az eseményt, vagy esetleg a létesítmény kerítésén kívülről is kell már segítség, a katasztrófavédelem részéről. Nekem elsősorban összekötői feladatom van vészhelyzetben, tehát a hatóság, illetve a kórházi menedzsment, operatív törzs között én egy összekötő kapocs vagyok, hozzám érkeznek be az információk. Én tájékoztatom az operatív törzset, illetve hogyha az operatív törzsnek van valami olyan kérése, amit továbbítani kell a katasztrófavédelem felé, akkor azt is én teszem meg. Gyakorlatilag itt ez az egészségügyi válsághelyzeti terv, honvédelmi terv kiegészül egy úgynevezett üzemeltetői biztonsági tervvel, ami főleg műszaki, a kórházzal kapcsolatos bármilyen műszaki jellegű problémáka összpontosít, de nem csak azt tartalmazza.
Kiemelt létesítmény a kistarcsai kórház, ez pontosan mit jelent riasztás esetén?
– Azt jelenti, hogyha innen riasztás érkezik, akkor gyakorlatilag fél Pest megye és fél Budapest tűzoltósága kezdi meg a kivonulást, ezen kívül a rendvédelmi szervek is, illetve a mentőszolgálat is riasztásra kerül, ugyanis vannak olyan betegek, akiket ilyen helyzetben másik intézménybe szállítanak. Gyakorlatilag ezekkel a külső mentőszervezetekkel, illetve a kórházi operatív törzzsel való kapcsolattartás az én feladatom, ebben igyekszem helytállni. Volt egyébként minősítő gyakorlata a kórháznak, de erről többet nem árulhatok el, mert nem volt nyilvános.
Hogyan telik egy munkanapja? Főleg papírmunkákkal kell foglalkoznia, vagy folyamatosan járja az épületet?
– Gyakorlatilag igyekszem folyamatosan jelen lenni az épületben. Ez azt jelenti, hogy körbejárom naponta a létesítményt, ami kb. 2-3 óra. Ilyenkor általában az osztályokra is bemegyek, főnővérekkel, gazdasági nővérekkel, főorvosokkal nagyon sok mindent meg tudunk beszélni. Azt próbáltam az elmúlt években elérni, hogy gördülékeny, kölcsönös, jó kommunikáció alakuljon ki, tehát hogy tudják azt, kit kell keresni kérdés esetén, hogy például ne az legyen, hogy mondjuk egy menekülőútra beépítenek valamit, amiről csak vészhelyzetben derül ki, hogy az nem való oda. A folyamatos körbejárással egyrészt ugye nagyon mély helyismeret alakul ki, másrészről pedig magával az osztályokkal is kialakul egy szoros, egymást segítő és támogató kapcsolat. Én nagyon igyekeztem mindenkivel jó kapcsolatot kialakítani, amit úgy érzem, hogy sikerült, és jól tudunk együtt dolgozni.
Volt-e olyan rendkívüli esemény, mióta itt dolgozik, amikor külső segítséget is kellett hívni?
– Sajnos nem egyszer volt már ilyen rendkívülinek mondható esemény. Hogy mondjak egy példát, ilyen volt, amikor a 04-es Nagyelosztónkban történt egy tűzeset. Ezt úgy észleltük, hogy először is áramszünet lett a kórházban. Az ügyeletes villanyszerelővel közösen elmentünk a 04-be a protokoll szerint, mert ott kell először mindent megnézni. Láttuk, hogy tűzeset van, így a kollégák elkezdték a tüzet megfékezni a rendelkezésre álló készülékkel, én pedig a piros telefonon keresztül rögtön értesítettem a katasztrófavédelmet, mert egy ilyen eset a betegellátást is érinti. Mivel kiemelt létesítmény vagyunk, ilyenkor az iparbiztonságot is értesíteni kell, akik legtöbbször csak telefonon, illetve rádión tartják velünk a kapcsolatot, de hogyha szükséges, akkor a helyszínen is megjelennek. Ez esetben közösen megbeszéljük a további teendőket, felmérjük a kárt, és ennek megfelelően történik az intézkedés. Volt tűzeset is nemrégiben, amikor nagy valószínűséggel égő cigarettát dobtak egy gépészeti aknába. Az volt a szerencse, hogy egy műanyag vízvezetékcső ment a gépészeti aknában, ami a hő hatására eldurrant, és a kijövő víz eloltotta a tüzet.
Teljes kórházkiürítésre került már sor?
– Szerencsére olyan esemény, amikor kórházkiürítésre került volna sor, olyan nem volt. Egy olyan esetünk volt egy téli időszakban, amikor a kazánjaink meghibásodtak, és kint mínusz 15-20 fok volt, nagyon hamar lehűlt az épület, ekkor részleges evakuációt kellett végrehajtani, mintegy 2-2,5 óra alatt, és föl kellett készülni a teljes evakuációra. Szerencsére a legjobb forgatókönyv alapján jött össze az esemény, sikerült a kazánt megjavíttatni, illetve a megfelelő alkatrészeket megszerezni, így nem kellett a teljes kórházat kiüríteni. Az én feladatom ez esetben is a polgárvédelemmel és katasztrófavédelemmel való folyamatos kapcsolattartás volt, akik a helyszínen meg is jelentek egyébként, fölmértük, hogy milyen technikára van szükség az evakuáláshoz, illetve milyen személyi állományról beszélünk, és ezt lebiztosították nekünk. Szerencsére nem kellett továbblépnünk.
Látok itt a falon egy riasztási rendet, ezt Ön dolgozta ki?
– Gyakorlatilag ez a legfrissebb verziója a riasztási rendnek. Mindig az a lényeg, hogy egyszerű, átlátható és minél kevesebb feladata legyen annak, aki érintett. A felső részen a tűz észlelőnek feladatai láthatóak. A legfontosabb dolog mindig a riasztás, ezt oktatásokon is el szoktam mondani. Az oktatási anyagomban van egy 17 másodperces videofelvétel, ami egy 2013-as eseményről készült. A nővérszállónk mögött volt egy barakk épület, egy faház, ahonnan a kórház építését irányították, és ennek a faháznak a tűzesetéről készített felvételt egy külsős. A 17 másodperces videón látszik, hogy milyen szépen ég a faház a 6-8 méteres lángokkal. Viszont ez a felvétel hamarabb volt fent a megosztó portálon, minthogy tűzoltót hívott volna valaki. Aztán mégis szóltak a tűzoltóknak, akik jöttek, elkezdték a beavatkozást, és hát a történetben volt még egy csavar, hogy a műszaki igazgatónk is megjelent a helyszínen, aki szólt a tűzoltóknak, hogy tudják-e, hogy az épületnek a sarkában van egy gázcső. Szerencsére utólag kiderült, hogy egy használaton kívüli gázcső volt, de lehetett volna belőle nagyobb baj. Úgyhogy ezt a felvételt én betettem az oktatási anyagomba, és mindenkinek elmondom, hogy először riasztunk, az a legfontosabb, a fotós-videós tudományt azt utána kezdjük el csillogtatni.
Tűz esetén mi a riasztási sorrend?
– Ha kisebb vagy eloltott tűz van, akkor ugye a rendészeti szolgálatoknak kell jelezni, ha nagyobb, kifejlettebb a tűz, akkor meg közvetlenül a katasztrófavédelemmel kell fölvenni a kapcsolatot, de ami nagyon fontos, hogy a rendészeti kollégáknak is szólni kell. Tehát itt nem a tűz észlelőjének van sok feladata, hanem a rendészeti kollégáknak. Ami még a tűz észlelőjének a feladata, hogy szükség esetén a rendelkezésre álló tűzoltó készülékekkel kezdje meg az oltást. Az új belépők kapnak erre is oktatást, hogy hogyan kell használni. Tehát nem csak azt mondom el oktatáson, hogy hol találják meg, hanem hogy hogyan kell használni, illetve azt is, hogy menekítést hogyan kell megkezdjék, és ott mire kell figyeljenek. Ha a rendészeti kollégákhoz befut a riasztás, akkor ők riasztják a szolgálati csoportot, van egy belső rádió, a járőrök a helyszínre mennek, információt gyűjtenek és visszajelzést adnak a teherportára, ahol jönnek be a mentőegységek. A teherporta felkészül a mentőegyég fogadására, irányítására, a teherportás veszi fel a kapcsolatot a létesítményüzemeltetővel, betegszállítókkal, orvosszakmai vezetőkkel, illetve az intézet ügyeleti főnővérével. Végül van a vezetőség értesítése, a biztonsági összekötő és a készenléti igazgató. Minden héten van egy kinevezett aktuális készenléti igazgató. Nincs olyan, hogy munkaidős vagy munkaidőn kívüli riasztási rend, egy risztási rend van érvényben, ezt én dolgoztam ki, az igazgatókkal egyeztetve. A gyakorlatok során ezt a riasztási rendet teszteljük.
Beszéljünk egy kicsit a családról is, mert hogy van öt gyermeke. Hogy tudja összeegyeztetni ezzel a felelősségteljes munkával a családot, mert azért otthon is helyt kell állni ilyen szép nagy család mellett?
– Igen, hát gyakorlatilag ez egy jó kérdés. Én napi 120 kilométert autózok Kistarcsa és a lakhelyem között. Reggel fél nyolckor kezdek, délután 4-ig vagyok általában, kivéve péntekenként, amikor rövidebb nap van, és igyekszem a családdal is minél több időt tölteni. Két fiam és három lányom van, egy feleségtől (ami ma már ritka), 21 éve vagyunk házasok. Az öt gyermekből már csak egy van otthon. A többiek középiskolába járnak, illetve a legnagyobb már egyetemre és kollégiumban laknak. Ha hétvégére esik munka, azt többnyire el tudom intézni telefonon. Mondjuk, a feleségemnek nem esik jól, amikor hajnali kettőkor csörög a telefonom, és azt hallja, hogy „Pest megyei műveleti irányítás és nagy erőkkel megkezdték a kivonulást.” Azért tudom ezeket telefonon intézni, mert általában téves jelzések, vagy előfordul, hogy a kézi jelzésadót valaki véletlenül benyomta, mondjuk a sürgősségi osztályon. Persze nincs ilyen sűrűn, ebből a kórházból éves szinten egy-két téves jelzés megy ki.
Mi az, amit szeret ebben a munkában?
– Hát az izgalmat, azt, hogy ez nem egy monoton munka, folyamatosan jelennek meg újabb és újabb kihívások és olyan dolgok merülnek föl, amivel addig nem volt probléma, és ilyenkor ki kell dolgozni egy bármikor használható tervet. Azt még szeretném megemlíteni, hogy elvégeztem egy Váci Egyházmegyei képzést és ezáltal be tudok segíteni itt a Kórházi lelki gondozóknak is, a betegek lelki ápolásába.
/Szilágyi Szilvia/
