„MA MÁR TERMÉSZETES, HOGY EGY 500 GRAMM ALATTI KORASZÜLÖTT BABÁÉRT IS HARCOLUNK”
Interjú Dr. Némedi Mária csecsemő- és gyermekgyógyász, neonatológus szakorvossal
Volt szerencsém látni munka közben Dr. Némedi Mária neonatológus szakorvost. Az a finomság, kedvesség, szakértelem és emberszeretet, ahogy a kismamákhoz, az újdonsült anyukákhoz és az újszülött gyermekekhez viszonyul, példaértékű és nyugalmat árasztó. Nem véletlen ment csak papíron nyugdíjba, ahogy fogalmaz, „valamikor 2007-2008 tájékán.” A valóságban sosem volt nyugdíjas. 74 évesen is mosolygósan, lelkesen megy be dolgozni a Kistarcsai Flór Ferenc Kórház Gyermekosztályára.
– 1974. szeptember 14-én kaptam a diplomámat a Semmelweis Egyetemen. Ekkor már férjnél voltam, a kisfiunk másfél éves volt, és nem volt esély egyáltalán arra, hogy lakást szerezzünk Budapesten, így valahol Pest környékén akartunk egy megyei kórházat találni, hogy a munka és a lakhatás is megoldódjon. Így kerültünk Szolnokra. Tulajdonképpen mindig készültünk vissza, de mivel a műszaki végzettségű férjemnek és nekem is nagyon jó munkahelyem volt, maradtunk. Én a megyei kórházban dolgoztam, ahol olyan főnököm lett Prof. Dr. Pintér Sándor 1975. januártól, aki gyakorlatilag egy teljes gyermekgyógyászati palettát felsorakoztató, kvázi gyermekklinikát csinált, és amelynek én a részese lehettem. Aztán ennek a klinikaszerűen nagy, 140-150 ágyas, teljes profillal működő gyerekosztályt tíz éven át én vezettem, mellettem egy kiváló csapattal. 33 évet dolgoztam Szolnokon, végig járva a „szamárlétrát” a segédorvostól a fejlesztési igazgatóig, megyei szinten a megyei szakfőorvosig. Miután senki nem maradt ott a családunkból, a gyerekeink Budapesten telepedtek le, akkor mi is eljöttünk. Három évet Vácott dolgoztam a Gyermekosztály vezetőjeként, majd 2011-ben Dr. Trombitás Zoltán főigazgató úr áthívott Kistarcsára orvosigazgatónak. Öt évig voltam orvosigazgató, utána stratégiai igazgató lettem, az Egészséges Budapest Programot csináltuk. 2019-től pedig a nagy szerelmemnek, a neonatológiának élek.
Mivel foglalkozik a neonatológus?
– A neonatológia – más néven újszülött-gyógyászat – az egészséges és rendellenességgel született újszülött – koraszülött ellátásával, betegségeinek felismerésével és gyógyításával foglalkozik. A neonatológiai vizsgálatokon az érettségét, a méhen kívüli élethez való alkalmazkodását ellenőrizzük, táplálási tanácsokkal látjuk el az édesanyákat.
Magyarországon én az első tíz között szakvizsgáztam neonatológiából 1986-ban. Erre nagyon büszke vagyok, és már akkor rettenetesen elkötelezett voltam az újszülött ellátás iránt. Az ember nagyon sokat tehet egyrészt a koraszülöttekért, az életben maradásukért, másrészt az egészséges újszülöttekért, illetve az édesanyákért. Segítünk az egészséges életre való nevelésben, annak az elérésében, hogy a kizárólagos szoptatás az édesanyáknak természetes igénnyé váljon, ne legyenek frusztráltak a feladattól, ne legyenek stresszhelyzetben, hanem természetes örömmel legyenek anyák. Elsősorban ez a normál ellátásnak a lényege, de nekünk megfelelő időben azt a picike szeletet is fel kell ismerni, amikor néhány eltérés miatt már nem a normál ellátásba tartozik. Ehhez kell a gyakorlat és a tapasztalat. És mindezt elsődlegesen úgy, hogy az édesanyának ne okozzon stresszt és feszültséget.
Mennyit fejlődött pályája során a neonatológia?
– Hatalmasat fejlődött a neonatológia az elmúlt évtizedekben. Amikor 1974-ben elkezdtem dolgozni, akkor még a koraszülött ellátásban a fő hangsúly a 2 kiló fölöttiek életben tartása volt. Az 1000 gramm alatti újszülötteknek az életben maradási esélye gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Lényegében ennek a területnek a befolyásolása, a koraszülésszámnak a csökkentése, az egészséges újszülöttek szülés vezetésének a fejlődése, és minden egyéb eredményezte azt, hogy Magyarországon a csecsemőhalandóság rendkívül sokat javult.
Amikor én a pályámat elkezdtem, emlékszem, hogy Szolnok megyében – amelyik egy jó mutatókkal rendelkező megye volt – 24 ezrelék körül volt a csecsemőhalandóság. Ennek egy elég jelentős részét tette ki az érett újszülötteknek a halálozása, amelynek oka a szülési sérülés, oxigénhiány és fejlődési rendellenesség volt. Ehhez adódott a koraszülöttek magas aránya, amely 12-14 százalék fölött volt a megyében, hiszen az egy szegény megye volt.
Most ott tartunk, hogy 4,2 ezrelék volt Magyarország csecsemőhalálozása ebben az évben, 2023. évben pedig 3,7 ezrelék volt. Remélem, hogy az elkövetkezendő egy hónapban még egy kicsit lehet javítani az idei mutatón is.
Tulajdonképpen az érett újszülött ellátásnak az egyik szakmai része az a szülészet fejlődése volt, a másik szakmai része pedig a neonatológus szakorvosoknak a képzése és a neonatológia, a korszerű szülőszobai ellátás, újraélesztés. A koraszülött ellátásban pedig, ami hatalmas jelentőségű volt, az a 90-es évek közepén a tüdőérlelő anyagnak a rendszeres használata Magyarországon. Ez volt az, – és hozzá kapcsolódó új lélegeztetési technikák – amelyek a magyar neonatológiát eljuttatta oda, hogy ma már természetes, hogy egy 500 gramm alatti koraszülött babáért is harcolunk. Ugyanakkor a normál újszülött ellátásban pedig az intenzív ellátásból visszatértünk a családbarát, a bababarát, a természetes ellátásnak a formájához. Fantasztikusan jó dolog a természetes módon történő családbarát ellátást csinálni és egyértelműen támogatója lenni.
Hogyan épül fel az osztály?
– Kórházunkban az újszülött ellátást két egységre kell bontani: a normál újszülött ellátásra rooming in ápolásban, és a beteg újszülöttek, koraszülöttek ellátására a PIC II-ben. Ez utóbbi azt jelenti, hogy olyan perinatalis intenzív centrumot működtet a kórház, ahol a tartós lélegeztetést nem igénylő koraszülöttek, beteg újszülöttek gyógyítása folyik. Orvosigazgatóként, miután sikerült visszahívni Rónaszéki főorvos urat osztályvezető főorvosnak, még akkor megígértem neki, hogy egy finanszírozási szerződéssel és ÁNTSZ működési engedéllyel rendelkező II-es progresszivitási szintű koraszülött intenzív osztályt hozunk létre, mivel ő is neonatológus, és szerelmese a koraszülött ellátásnak, sőt az első neonatológus szállítók közé tartozott a Cerny mentőszolgálatnál. Főigazgató úr támogatásával a koraszülött intenzív centrumot meg is valósítottuk. Az építészeti, alap műszer beszerzési részét az első Családbarát pályázatból, és a befejezése a második ugyan ilyen pályázatból a gazdasági igazgató asszony, illetve az akkori műszaki igazgató asszony irányításával történt meg, éppen a Covid előtt.
A normál, egészséges újszülött ellátás az egy rendszeres és folyamatos napi tevékenység. Természetesen ez a tevékenység magában foglalja a szülőszobai és szülészeti műtői érett, de neonatológust igénylő szülésből született újszülött és kora újszülött ellátását is.
Én a családbarát, bababarát koncepciónak a keretében hosszú évek óta mindig kint vizitelek az osztályon, a gyermekágyas osztályon. A magam részéről az újszülött osztályt külön nem is tudom értelmezni, hiszen az újszülöttek születésük pillanatától az édesanyával együtt vannak – az én felfogásom szerint nem is kórtermekben, hanem baba- mama szobákban. A napi vizitnek nem csak az a lényege, hogy az újszülött fizikális állapotát megismerje az ember, hanem az is, hogy megnézzük, hogyan sikerült az édesanyának és a babának összehangolódni, mit tudunk nekik segíteni abban, hogy ez az összehangolódás minél hamarabb bekövetkezzen, hogyan tudjuk a legjobb tanácsokkal ellátni, mikor hazabocsátjuk őket, hogy ez az összehangolódás és harmónia otthon is megmaradjon.
A két feladatot, a normál és beteg újszülött ellátást egy főállású – aki egyben a Gyermekosztály vezetője is -, és két rész állású neonatológus látja el (én és egy közel korombeli kolléganő). Ez azt is jelzi, hogy a szakmában dolgozó neonatológus nagyon kevés, nem csak kórházunkban, hanem országos szinten is, főleg az állami intézményekben. Szerencsére gyermekszakápolóból, és kiváló szakápolókból! most már van elegendő mindkét egységben.
Azt hiszem nem is kell megkérdeznem, mi az, amit szeret a munkájában. Ez egy nagyon hálás szakma, azt gondolom rengeteg sikerélménnyel.
– Igen, és arra törekszem, hogy minél inkább sikerélmény legyen mindenki számára. Lehet, hogy pont ezt szeretem benne a legjobban, hogy mindig arra törekszünk, hogy hogyan tudjuk ezt még jobban csinálni. Pályám során három bababarát kórházat sikerült létrehozni a munkatársak segítségével. Az elsőt még Szolnokon, a 2000-es évek elején, a másodikat Vácott a hároméves osztályvezetés alatt, szülész kollégák és a gyermekosztály nővéreinek, orvosainak a megnyerésével, a harmadikat pedig itt a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban, még orvosigazgató koromban. Tulajdonképpen ez egy olyan program, amit folyamatosan csinálni kell, folyamatosan szinten tartani. Ennek tényleg a lényege az egészségnevelés. Az édesanyáknak az olyan jellegű edukációja, hogy mennyire egyszerű a természetes táplálás, hogy tulajdonképpen mennyire egyszerű tud lenni az anya-újszülött kapcsolata. Szinte minden nő tart attól, fél, hogy valóban jó anya lesz-e, ráadásul megviseltek a szülés nehézségeitől, fáradtak. Nagyon fontos, hogy megnyugtassuk őket, nagyon fontos, hogy milyen a kommunikáció. Beszélni és beszélgetni kell. És ha sikerül elérni, hogy mindenki mosolyogva megy haza, és azt mondják, hogy nagyon köszönjük, hogy ebben a kórházban, illetve ezen az osztályon mind a szülészet, mind a neonatológia terén mindenki nagyon kedves, és mindenki mosolyog, akkor megérte. Én úgy gondolom, hogy ez az, amit nagyon szeretek benne. Jó légkörben dolgozni, jó munkatársakkal, akik valószínűleg ab ovo is jó munkatársak, de egy olyan közösségi szakmai munkát alkotni, aminek látjuk is a napi eredményeit, az nagyon jó dolog!
Hogy érzi, elég a kismamákkal csak akkor beszélgetni ezekről a dolgokról, amikor már szülni jönnek be a kórházba, illetve amikor megszülték gyermeküket? Nem lehetne ezt az edukációt még korábban megkezdeni?
– De nagyon fontos lenne! A kórházi védőnővel beszéltünk is erről, sőt a szülészeti ambulanciával is beszéltünk egy előre vivő, megvalósítandó projektről: a szülészeti osztályon gyakorlattá vált, hogy a 36. héttől a várandós gondozás a terhesambulancián történik. Ebből adódóan Fekete főorvos úrral beszéltünk arról, hogy lényegében a gyermekágyra, illetve a szoptatásra való felkészítés lenne, ha ezek a várandósok, igény esetén feljönnének a védőnőhöz, beszélgetni arról, hogyan készüljön fel a szoptatásra is.
Az egy trauma, amikor szülés után derül ki, hogy egy édesanya nem képes szoptatni a gyermekét…
– Igen. De már szülés előtt fel lehet készülni arra, hogy ha adott egy anatómiai eltérés, akkor milyen megoldási lehetőségek vannak a szoptatásra, mert megoldás mindig van, csak meg kell találni.
Ez a két nap, amíg itt vannak szülés után, az elég rövid, ebből adódóan igyekszünk a védőnővel és a szoptatási tanácsadóval hatékonyan együttműködni. Ezért tervezzük, hogy lehetőséget szeretnénk adni a védőnők segítségével, hogy a 36. hetes kismamák vagy a várandós gondozásra bejövő édesanyák beszélgethessenek egy kicsit arról, hogy mit jelent ebben a kórházban szülni, mit jelent az, hogy a kizárólagos szoptatást preferáljuk, ehhez adjuk meg a támogatást. Melyek ezek a támogatások, hogyan tudjuk segíteni ezt a táplálási formát. Számára mennyire teljesen természetes az, hogy kizárólag szoptatással táplálja a babáját. Ha nem tudja önállóan szoptatni a gyermekét az édesanya, akkor próbáljuk mindenképpen a pozitív oldaláról megközelíteni, és nem hagyjuk, hogy kétségbe essen. Ebben nagyon nagy szerepe van a gyermekápolóinknak, akik már tényleg ebben a szellemiségben dolgoznak, és azért is kértem két évvel ezelőtt, hogy legyen szoptatási tanácsadója a kórháznak, mert ő specialistaként kizárólag ezzel foglalkozik.
Természetesen az a legjobb, ha már igénykénként fogalmazódik meg egy babát váró párban a szoptatás támogatása. Egy szülésfelkészítő tanfolyam keretében, még orvosigazgatóként kérdeztem meg az édesanyákat és az édesapákat, hogy miért választották a mi kórházunkat? Nagyon nagy arányban válaszolták azt, hogy egyértelműen a családbarát, bababarát hozzáállás, illetve a szoptatásra való felkészítés, támogatás miatt. Ez egy nagyon jó dolog! ha már a fiatal házaspárok, párok ebben gondolkoznak, hogy olyan helyre szeretnének menni, ahol a szoptatásban támogatást adnak, ahol a természetes szülésben támogatást adnak, az már egy nagyon-nagyon pozitív mutatója a társadalom ez irányban történő fejlődésének.
Ahogy az is nagyon pozitív, hogy a rengeteg munka mellett családjára is éppúgy figyel, mint az újszülöttekre…
– Nagyon fontos a családom, büszke vagyok rájuk. Az egyik fiam kortárs magyar író, a másik fiam jogász, és van négy unokám. Amennyi időt csak tudok, velük töltök, de a férjemmel is szeretek kettesben lenni, sokat utazunk, a napokban éppen Indiába.
/Szilágyi Szilvia/
