„SZÍNES, MOZGALMAS, TÖRTÉNÉSEKKEL ÉS ÉRZELMEKKEL TELI A RECEPCIÓS MUNKÁNK”
Interjú Tuza Éva csoportvezetővel, aki arról beszélt mennyire változatos, sokszor nehéz, időnként pedig rendkívül megható pillanatokat élnek át munkájuk során.
A Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban létezik egy hely, amit mindenki ismer. Nincs olyan dolgozó, beteg vagy kórházi látogató, akinek ne lett volna dolga ott. Így nem túlzás azt állítani, hogy a legismertebb és egyben a legforgalmasabb pontja az intézménynek. És hogy mennyi mindennel foglalkoznak nap, mint nap a betegfelvételen kívül, az egészen meglepő.
Sokan azt gondolják, hogy „csak” a betegfelvétel történik a Recepción. És a „csak”, szigorúan idézőjeles, mert napi szinten sem kevés az a betegszám, amivel foglalkoznak. Pontosan milyen feladatokat lát el a Recepció?
– Nyolcan dolgozunk a Recepción, nyolc különböző, rendkívül színes személyiség, de összecsiszolódtunk az évek alatt, kiegészítjük egymást, nagyon szeretünk együtt dolgozni. Elsődleges feladatunk a betegeknek a felvétele az ambuláns vizsgálatokra és a fekvőosztályokra. Egy nap közel 1000 felvétel történik. Hozzánk tartoznak ezen kívül a kórházban született gyermekek anyakönyvi kivonatával kapcsolatos adminisztrációk. Reggel kilistázom az előző nap vagy éjszaka született gyerekeket, utána egy kolléganőm felkeresi az anyukákat a szülészeti osztályon, hogy felvegye az adatokat és rögzítse azokat. Ezzel nekünk rengeteg adminisztrációnk van. Ezután küldjük el az anyakönyvvezetőnek, aki az általunk bekért adatok alapján elkészíti az anyakönyvi kivonatot. Ezt egy pár nap múlva visszaküldi hozzánk, melyeket az Édesanyák vagy Édesapák a Recepción tudnak átvenni. Hogyha elhunyt a kórházunkban egy beteg, akkor az azzal kapcsolatos adminisztrációval is mi foglalkozunk. Megkapjuk a patológiától az elhunytak papírjait, melyeket különböző táblázatokban napi szinten adminisztrálunk. Amikor a hozzátartozó vagy a temetkezési vállalkozó jön érte, akkor átadjuk az elhunyt papírjait. Szintén a Recepció feladata a napi létszámjelentés, ami azt jelenti, hogy minden osztálytól megkapjuk naponta az éppen bent fekvő betegek listáját. Ezt ellenőrizzük le. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot telefonon keresztül az anyakönyvvezetőkkel, a temetkezési vállalkozókkal, a kórház osztályaival a betegfelvételek kapcsán.
Közben folyamatosan csörögnek a telefonok is…. A hozzátartozók a Recepción tudnak érdeklődni?
– Kettő telefonunk van, és valóban folyamatos csörögnek. Azon érdeklődnek, hogy elkészült-e az anyakönyvi kivonat. Hozzátartozók próbálnak a betegek állapotáról érdeklődni, de ez esetben nem adhatunk információt. Azt csak a telefonközponton keresztül, az adott osztályt kérve tudják megtenni. E-maileket is kapunk, levélben is érkeznek kérdések, amiket megválaszolunk. Ha időpontkérés miatt telefonálnak vagy írnak, akkor a call center-t ajánljuk, vagy megadjuk az osztályok e-mail címét vagy továbbítjuk az osztályokra az e-mailt.
Úgy tudom, hogy a kórlapok rendezése és raktározása is a Recepció feladata. Ez hogyan történik?
– Igen, ez is hozzánk tartozik. 13 kórlaptárunk van, mind a kórház pincéjében. Ezekben tároljuk az osztályoktól kapott fekvőbetegek kóranyagait, amit 30 évig meg kell őriznünk. A zárójelentést és egyéb fontosabb iratokat pedig 50 évig.
50 évig? Az nagyon hosszú idő, így feltételezem, rengeteg kórlap, zárójelentés és egyéb irat halmozódik fel.
– Elképesztő mennyiség, több tonna, hiszen ezeket mind nyomtatott formában, papír alapon tároljuk. Napi szinten pakolgatjuk ezeket is, hogy elférjünk. 1979-ben épült a kórház, így a 30 éves kóranyagokból már tudunk szelektálni, selejtezni, helyet adva az újabbaknak. Az osztályok is tárolják a saját kóranyagaikat, addig amíg mi nem tudjuk átvenni. Általában egy évet szoktak egyszerre leadni, de pl. az ambuláns lapokat az osztályok a saját raktárukban helyezik el. Ha egy korábbi beteg szeretné kikérni a kóranyagát, akkor ezt írásban kell kérvényeznie. Az osztálynak felmegy ez a kérés, az osztály kikeresi a táblázatából a kóranyag számát, amivel mi lemegyünk a kórlaptárba és kikeressük annak a bizonyos évnek, azt a bizonyos számát. Egyeztetjük az adatokat, és ha rendben találjuk, el kell juttatni a volt beteghez.
Nagy precizitást igényel az adminisztráció. Mi az, ami segíti ebben a munkájukat?
– Legalább tízféle táblázatunk van, amiben mindent rögzítünk, vezetünk, mert évekre visszamenőleg csak így tudunk keresni.
Hogyan osztják el, hogy ki milyen feladatokat lát el?
– A Recepció reggel 6-tól este 7-ig van nyitva, legkorábban én kezdek, a többiek fél 7-7 között érkeznek. Reggel az előző nap vagy éjszaka született gyerekek listáját kiírom és felveszem azokat a betegeket, akik már korán reggel vizsgálatra érkeztek. 6 órakor szinte minden nap állnak már páran az ablaknál. Csoportvezetőként, én írom a beosztást, a Recepción öt ablaknál öten ülnek, más kollégák pedig az újszülött gyerekek vagy az elhunytak kapcsán intézik a papírokat. A befizetéseket is mi intézzük, ha fizetős szobába ment egy beteg, és már nincsen pénztár, akkor átvesszük tőlük délutánonként a befizetéseket. De az is előfordul, hogy olyan beteg jön vizsgálatra, akinek nincs TAJ kártyája, mert életvitelszerűen külföldön él, vagy valamilyen fizetős vizsgálatra jön. Ezek a betegek kapnak számlát, ami alapján a pénztárban fizetnek. Délután a pénztár már nincs nyitva, ezért ilyenkor hozzánk jönnek. És akkor ezt másnap a pénztárba le kell adni. Alapvetően én is kint vagyok az ablaknál, de folyamatosan vannak olyan felmerülő dolgok, amiket orvosolni kell. Ha olyan probléma merül fel, ami az én hatáskörömet is meghaladja, akkor továbbítom az osztályvezetőnek, Buriánné Teleki Andreának, aki segít a megoldásban. Próbálom a beosztásokat rotációban megírni, hogy változatosabb legyen, mert időnként elég nagy kihívásokkal néznek szembe a Recepción dolgozó lányok, mentálisan elfáradnak. Igyekszünk mindenkihez türelemmel lenni. A betegek, hozzátartozók gyakran stresszesen jönnek be, ami érthető, hiszen az eleve egy stresszes szituáció, ha kórházi ellátásra szorulnak.
Hétvégén üzemel a Recepció?
– Szombaton is nyitva van a Recepció, a betegek ilyenkor is jönnek kontroll vizsgálatra. Egy kolléganő van általában egyedül, ő veszi fel ezeket a betegeket.
Mi a legnehezebb ebben a munkában?
– Hogy türelmesek maradjunk mindvégig. Elfáradunk a nap végére, de aztán kijövünk a friss levegőre, és akkor kitisztul az agyunk, és másnap egy új nap. Mindig azt mondom a lányoknak, hogy egy feszültebb beteg után mi nem lehetünk türelmetlenek a következő beteggel, aki jön hozzánk. Az egy teljesen új lap. Sok helyzetet csak humorral lehet megoldani, van egy un. belső humorunk is, amit csak mi értünk. Néha összenézünk és csak mondunk egymásnak egy-egy szót, amitől máris feloldottuk a feszültséget.
Korábban a Recepcióval szemben volt az az inkubátor, ahova egy Édesanya 2021 őszén elhelyezte újszülöttjét és ott hagyta a kórházban. Egy ilyen dolog mennyire marad meg az emberben?
– Akkor szinte sokkolt, fel sem fogtam mi történt, pillanatok alatt zajlott le. Azonnal szóltam a Gyerekosztálynak, akik intézkedtek. Azóta ezt a kisbabát örökbe fogadták, nagyon jó helyre került, olyan házaspárhoz, akik hosszú évekig vártak gyermekre. Szerencsére ez egy nagyon pozitív kimenetelű történet lett. Ilyen színes, mozgalmas, változatos, történésekkel és érzelmekkel teli a Recepciós munkánk.
/Szilágyi Szilvia/