„AZ INFORMATIKUS AKKOR VÉGZI JÓL A MUNKÁJÁT, HA LÁTHATATLAN”
Interjú a Finanszírozási és Informatikai Osztály csoportvezetőjével, Vereszki Péterrel
Talán nem is jut eszünkbe egy kórházba lépve, hogy az orvosok, ápolók, egészségügyi dolgozók gördülékeny munkavégzése mögött nem csak saját tudásuk, tapasztalatuk, a fejlett műszerek, eszközök állnak, hanem bizony több támogató terület összehangolt munkája, mint például az informatikusoké. A mai világban már elengedhetetlen a számítógépek használata, ehhez pedig egy jól kialakított és tökéletesen működő rendszer szükséges.
Péter, Ön 23 éve dolgozik informatikusként a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban. Mindig is erre a pályára készült?
– Fokozatosan tereltem az utam az informatika felé. A gimnázium elvégzése után, mindenféle munkát elvállaltam. Árultam könyvet, majd egy butikban dolgoztam árubeszerző, pénztáros, karbantartó pozícióban. Közben éreztem, hogy hosszútávon nem ezt akarom csinálni, így elvégezetem egy középfokú szoftverüzemeltetői tanfolyamot és ekkor vettem meg az első számítógépemet, de ekkor még nem váltottam munkahelyet. 1999-ben egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva fél évre kimentem Amerikába és a kint összegyűjtött pénzből hazatérésem után elvégeztem egy felsőfokú rendszerinformatikusi képzést. A végzettség megszerzése után már informatikai területen akartam elhelyezkedni és 2002-ben jelentkeztem egy meghirdetett pozícióra a kistarcsai kórházba. Az akkori informatikai vezető bizalmat szavazott nekem és pályakezdőként felvett, innen kezdődött a pályafutásom. 2006-tól mint informatikai csoportvezető, 2010-2017-ig osztályvezetőként tevékenykedtem, majd személyes és egészségügyi problémák miatt lemondtam az osztályvezetésről, de továbbra is igényt tartottak a munkámra.
Mennyiben volt más akkor az informatikai rendszer, mint most?
– Akkor még gyerekcipőben járt az informatika, a pénzügyi, a humánpolitikai és a műszaki osztályon kis helyi hálózaton érték el a rendszereiket. A gyógyító területeken egy-egy lokális számítógépet használtak. Az ambuláns lap és a zárójelentés még jellemzően írógépen készült. A finanszírozási jelentéshez szükséges kódolást egy DOS-os programmal végezték. Az ambulanciák lokális számítógépeiről a havi jelentő állományokat flopikra mentettük és úgy gyűjtöttük össze. Akkor még „DIO” volt a nevünk (Dokumentációs és Informatikai Osztály), hozzánk tartozott a Finanszírozási Csoport, a Recepció és a Telefonközpont is. Ekkor épült ki az akkor modernnek számító strukturált informatikai hálózat. Az intézmény 2001-ben együttműködési megállapodást kötött egy szoftverfejlesztő céggel és velük közösen elkezdődött egy integrált kórházi rendszer kialakítása, bevezetése. Először a betegfelvételt, majd fokozatosan az ambulanciákat szereltük fel számítógépekkel és kapcsoltuk be a rendszerbe. 2004-re jutottak arra a szintre a fejlesztések, hogy valamennyi ambulancián a kórházi rendszerben végezték a dokumentációt, azon keresztül kérték meg a diagnosztikai vizsgálatokat, majd ezt elkezdtük bevezetni a fekvő osztályokon is. 2007-ben a saját fejlesztésű rendszer lecseréléséről döntött az akkori kórházvezetés és egy teljesen más logika szerint működő rendszert kellett megtanulni és megtanítani a kollégáknak. Az oktatásokat az új szoftver szállítója végezte, nekünk az oktatások szervezésében és ideiglenes oktatóterem kialakításában volt feladatunk. Közben folyamatosan szereltük fel az osztályokat számítógépekkel, valamint cseréltük az elavult informatikai eszközöket. Próbáltunk lépést tartani az informatika fejlődésével, de ez igen nehéz feladat volt. Az egészségügy már akkor forráshiánnyal küszködött, az itt használt rendszereket pedig hosszabb távra tervezik és tovább is használják, mint a piaci környezetben. Az egészségügyi informatika felzárkóztatására elindult az Egészséges Budapestért Program, melynek keretében 2018-ban kaptunk számítógépeket, nyomtatókat és szervereket. Gyakorlatilag kicseréltük a teljes eszközparkot adatmigrációval együtt. Jelenleg közel 500 számítógépet, 300 nyomtatót és 19 szervert üzemeltetünk. Minden adatunkat informatikai rendszerekben tároljuk, így az informatika térnyerésével párhuzamosan egyre nagyobb feladat az adatok védelme és a rendszereink adatvédelmi jogszabályoknak való megfeleltetése.
Több száz számítógép és nyomtató. Feltételezem, rengeteg munkával jár, hogy hibátlanul működjenek. Hányan dolgoznak az osztályon?
– A Finanszírozási és Informatikai Osztály három csoportból áll, a Finanszírozási-, az Informatikai-, és a Telefonközpont Csoport. Az informatika csoport létszáma 6 fő. Mivel egy kórház mindig működik, így a normál munkaidőn kívül készenléti szolgálatot biztosítunk, hogyha bármikor jelentkezne informatikai probléma, tudjunk segítséget nyújtani.
A karbantartáson kívül milyen feladatokat látnak el?
– Az informatikus akkor dolgozik jól, ha láthatatlan. Amikor nincs feladata. – szoktam viccesen mondani. A 2018-ban kapott új, márkás eszközökkel, egy modern, jól működő rendszer került kialakításra. A napi hardveres problémák száma jelentősen lecsökkent, de a kórház rekonstrukciójában végzett nyílászáró és fűtésrendszer cseréje miatt, folyamatosan költöztetnünk kellett a gépeket, ideiglenes irodákat kellett kialakítanunk. Majd a Covid megjelenésével ismét új kihívásokkal néztünk szembe, gyógyító osztályok zártak be és újak nyíltak meg, melyeket fel kellet szerelnünk informatikai eszközökkel. Szerencsére a járványnak vége, így visszarendeződtek az osztályok. Egyéb feladataink közé tartozik, hogy együtt dolgozunk a Finanszírozási Csoporttal, ők készítik a finanszírozási jelentéseket, statisztikát stb. Feladatunk még szinte valamennyi rendszerben megadni és visszavonni a felhasználói jogosultságokat, új rendszerek bevezetésének támogatásában és paraméterezésében részt venni, most pl. az ÁTR (Ápolás Támogató Rendszer) és a JIR (Járóbeteg Irányítási Rendszer) bevezetésében.
Milyen kihívásokkal jár munkája?
– Az új belépő dolgozóknak azonnal használni kell a gyakran bonyolult, összetett rendszereket. Nincs sok idő betanulásra, a kollégák segítik ebben egymást munka közben, de ez néha programkezelési hibákat eredményez. Kihívást jelent az is, hogy az egészségügyben dolgozók átlagéletkora folyamatosan emelkedik, az idősebbek nem használtak pályájuk kezdetén számítógépet, ezért nem megy mindenkinek könnyen az új informatikai feladatok megtanulása, de igyekszünk segítséget nyújtani. Az is kihívás, hogy egy olyan intézményben, ahol nincs soha megállás, nehezebb a karbantartások és eszközcserék elvégzése.
Egy áramkimaradás esetén mi történik?
– A szerverek és aktív hálózati eszközök szünetmentes tápegységre és a szükségáramkörre vannak csatlakoztatva, amit áramszünet esetén egy aggregátor lát el betáppal. A munkaállomások sajnos ilyenkor leállnak, de adatvesztés nem történhet. A dokumentáció elkészítésére ilyen esetben meghatározott folyamatokat és vészforgatókönyveket használunk, ha szükséges. Körülbelül 20 évvel ezelőtt Szilveszterkor volt egy földrengés, ami érintette a kórházat. Mindenhol elment az áram, még a telefonközpont is megállt. Szerencsére ilyen ma már nem fordulhat elő, de az akkor egy nehéz szituáció volt.
Az informatikán kívül úgy tudom a sport is nagy szenvedélye…
– Nem volt mindig így, 35 éves koromig nem sportoltam semmit. Akkor stressz levezetésre kezdtem teljesítmény túrákra járni egy barátommal. 15-20 kilométeres budai körtúrákkal kezdtünk, majd jöttek a nagyobb távok: a 40 kilométeres Téli Mátra, majd az 55 kilométeres Mátrabérc. A hosszabb távokra készülve kezdtem el futni. Első alkalommal 300 métert tudtam futni, majd fél év alatt eljutottam a félmaratonig. Azóta tudom, hogy a rendszerességet és fokozatosságot megtartva bármi elérhető. Jelentkeztem a kistarcsai triatlon egyesülethez, ahova akkor a lányaim úszni jártak. Ott tanultam meg rendesen a gyorsúszást, felnőtt fejjel a kisgyerekek között. Amikor a gyermekeim elkezdtek versenyszerűen triatlonozni, és az utánpótlás versenyek helyszínére mindig szerveztek egy sprint távú triatlont is, egy idő után én is indultam. Persze itt is kellett a nagyobb kihívás, a hosszabb táv. Keszthelyen 5 féltávú, Nagyatádon 4 hosszútáv triatlont teljesítettem. A hosszú távú triatlon 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42 km futás egymás utáni teljesítése, erre felkészülni véleményem szerint már nem sport, hanem életforma. Heti 12-16 óra edzés szükséges hozzá, ami megterhelő az embernek és a családnak is, így egy időre felhagytam a triatlonnal. A mozgás viszont az életem részévé vált, elvégeztem a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskolát, ahol a jógát főiskolai szinten oktatják. A múlt évben vaisnava jógamester diplomát szereztem. Ezt a tudást próbálom átadni itt a kórházban, munkaidő után, dolgozói jógaóra keretében.
/Szilágyi Szilvia/
